Magyarországon a „fűvel táplált marha” kifejezés olyan szarvasmarhát jelöl, amelynek takarmányozása főként (vagy kizárólag) legelőkön alapul, szemben az ipari abraktakarmányozással (pl. kukorica, szója). Ez a gyakorlat bár nem annyira elterjedt, mint például Írországban vagy Új-Zélandon, de Magyarországon is létezik, főleg kisebb, természetközeli, ökológiai gazdaságokban. Ugyanakkor Magyarországon nincs egységes, szigorú szabályozás a „grass-fed” címke használatára.

Nem minden fűvel táplált hús egyforma

A „fűvel táplált” címke nem mindig garantálja ugyanazt a minőséget vagy ízvilágot. Egyes állatokat életük végén mégis gabonával hizlalnak, másokat pedig teljes életük során legelőn tartanak. Utóbbiak íze jóval karakteresebb lehet – ahogy az állat mozgása, étrendje és életkörülményei is befolyásolják a hús ízprofilját – olvasható a fooddrinklife.com oldalon.

Milyen az íze a fűvel táplált marhahúsnak?

A válasz: attól függ, ki kérdezi. A húsfogyasztók ízérzékelése nagyon szubjektív – van, aki szerint karakteresebb és komplexebb, mások inkább vadhúsosnak, sőt enyhén földesnek érzik.

A leggyakrabban említett ízbeli különbségek:

• Gazdagabb, „földesebb” íz: sokan hasonlítják a vadételekhez, mivel az állat természetesebb étrendje erőteljesebb aromákat hoz létre.
• Sötétebb hús, szilárdabb állag: a mozgásban gazdag életmód miatt az izomrostok keményebbek, és a hús gyakran sötétebb árnyalatú.
• Kevesebb márványozottság: a soványabb hús kevesebb intramuszkuláris zsírt tartalmaz, ami hatással van az omlósságra – ez sokak szerint „kevésbé szaftos” élményt jelent, míg mások szerint tisztább ízű.

Íz = szokás kérdése?

Ha valaki a gabonával táplált marhahúshoz van szokva, a váltás elsőre meglepő lehet. A fűvel táplált hús markánsabb karaktere egyeseknek zavaró, másoknak különleges élmény. Sokan, akik kitartanak mellette, idővel jobban meg is szeretik.

Fontos tudni: mivel soványabb, könnyebben kiszárad, ha túlfőzik. Ezért különösen steakek esetében alacsonyabb hőfok és rövidebb sütési idő javasolt.