A gyógynövények erejét évezredek óta használja az emberiség gyógyításra, megelőzésre és a jó közérzet fenntartására. Ahhoz azonban, hogy a természet adta kincseket hosszú távon is élvezhessük, fontos tudnunk, hogyan tartósítsuk és tároljuk azokat. A szárítás a gyógynövények tartósításának legrégebbi és legelterjedtebb módja, nedvesség hiányában a mikroorganizmusok nem szaporodnak és leáll az enzimatikus bomlás.

A növényeket általában virágzás előtt, száraz, napos időben érdemes gyűjteni. Óvatosan távolítsuk el róluk a szennyeződéseket, de ne mossuk meg a növényeket, ha nem feltétlenül szükséges, mert ez rontja a szárítás hatékonyságát. A növényeket kössük kisebb csokrokba, vagy terítsük szét egy tiszta, szellős felületen. Fajonként változik, hogy szárítás előtt vagy után érdemesebb aprítani.

Szárítsuk árnyékos, jól szellőző, pormentes helyen, ne közvetlen napfényen. Ideális a padlás, egy száraz kamra vagy egy erre a célra kialakított szárítóháló. A levegő keringése kulcsfontosságú. Amikor a növények teljesen szárazok és ropogósak (könnyen törnek), tegyük őket légmentesen záródó edényekbe, sötét, hűvös helyre.

A legtöbb mikroorganizmusnak és enzimnek vízre van szüksége az anyagcsere folyamataihoz. A vízaktivitás csökkentésével gátoljuk a baktériumok, élesztőgombák és penészgombák növekedését, valamint az enzimek működését, amelyek egyébként lebontanák a növény hatóanyagait. A lassú, árnyékos szárítás segít megőrizni az illóolajokat és más hőérzékeny vegyületeket.

A tárolás során (még ha ideális körülmények között történik is) a hatóanyag-tartalom idővel csökken, ezért lehetőleg egy éven belül használjuk fel a szárított gyógynövényeket. A két évnél régebbiektől már ne várjunk sok gyógyhatást.

A gyógynövények otthoni tárolását két fő probléma gátolhatja. A veszélyesebb, hogy visszanedvesedik a szárított növény. Ha a környezet páratartalma magas, és nincs elzárva tőle a szárítmány, akkor vizet vehet magába.