Akik elhatározták, hogy magas ágyásban folytatják, vagy kezdik meg a zöldségek termesztését, bizonyára tudják, hogy ez azért jó döntés, mert segítségével elkerülhető a pangó víz, a talaj tavasszal gyorsabban felmelegszik, a gyomlálás kényelmesebb, és ami a legfontosabb, a megfelelően rétegezett belső tartalom révén folyamatos tápanyag-utánpótlást biztosít a növények számára.
Kialakítása lépésről lépésre

Válasszunk olyan helyet, ahol az ágyást legalább 6 óra napfény éri. Ideális, ha könnyen megközelíthető, és a vízvételi hely is közel van. Az ágyás szélessége ne haladja meg az 100-120 cm-t, hogy kényelmesen elérhető legyen a közepe is.
A keretet készülhet fából, téglából, kőből, a legideálisabb, ha időtálló anyagot választunk. Ha a fa mellett döntünk, fontos, hogy ne kezeljük vegyszerekkel, csak lenolajjal vagy más természetes bevonattal
Őszi rétegezés
A magaságyás lényege a rétegezés. A különböző anyagok egymásra helyezésével biztosítjuk a megfelelő vízelvezetést, levegőzést és a lassan felszabaduló tápanyagokat.
1. réteg: alulról indulunk, de mielőtt elkezdjük a feltöltést, érdemes az ágyás aljára vakondhálót vagy sűrű szövésű dróthálót tenni, ami távol tartja a vakondokat és a rágcsálókat, de a hasznos talajlakó élőlényeket beengedi. Először vastag ágakat, gallyakat, szőlővenyigét, kukoricaszárat, fadarálékot terítünk le 20-301 cm-es rétegben. Ez jó vízelvezetést biztosít, megakadályozza a gyökérrothadást, mivel hosszú távon bomlik, így állandó tápanyagforrást jelent.

2. réteg: a tetejére jöhet lekaszált fű, szalma, kerti hulladék, szár, nádtörmelék, lehullott lomb, szintén 20-30 cm-es magasságban. Ez a réteg már gyorsabban bomlik. A korhadás közben hőt termel, ami felmelegíti a felette lévő talajt, meghosszabbítva a termesztési szezont.
3. réteg: ide teríthetünk, 20 cm magasan érett komposztot, érett állati trágyát, akár keverve is. Ez lesz a tápanyagraktár a jövő évi növények számára. A mélyebben gyökerező növények már innen nyerhetnek táplálékot.
4. réteg: a rétegeket jó minőségű termőfölddel vagy palántafölddel fedjük. Ebbe fogunk tavasszal közvetlenül ültetni, ezért tápanyagban gazdag, de laza szerkezetű legyen.
A rétegezés után érdemes alaposan meglocsolni az ágyás, így a rétegek leülepednek, a bomlás megindul, és a nedvesség segít az anyagok „összeérésében”.
Miért ősszel?

A magaságyás kialakítására az ősz a legideálisabb időszak. Ennek oka, hogy különböző rétegeket kell egymásra építeni, amelyeknek a hideg hónapok alatt van idejük összeesni, ülepedni, közben megindul a szerves anyagok bomlása, így a tavaszi ültetés idejére már egy érett, tápanyagdús talaj fogadja a palántákat. Ráadásul ősszel keletkezik a legtöbb kerti hulladék, például lehullott falevelek, metszésből származó ágak, gallyak, ezek mind tökéletes ingyenes töltőanyagot biztosítanak.
A téli hónapok alatt a beépített szerves anyagok tömörödnek, elkezdenek bomlani. A tél során a tápanyagok lassan felszabadulnak, ami a tavaszi startot megkönnyíti a növények számára.
Ha ősszel elkészül a magaságyás, a tavaszi szezonra már egy termékeny, meleg talajú ágyás vár, amiben akár hetekkel korábban megkezdődhet a vetést.





