Kányazsombor (Alliaria petiolata): fokhagymára emlékeztető ízű leveleivel leveseket, salátákat, tésztás és burgonyás ételeket, szendvicskrémeket ízesíthetünk. Legjobb nyersen fogyasztani vagy a főzés legvégén hozzáadni az ételhez, hogy illó vegyületeit megóvjuk.

Kerek repkény (Glechoma hederacea): zamatos levélkéi izgalmas ízeket csempésznek a salátákba, feldobják a burgonyás ételeket.

Kövér porcsin (Portulaca oleracea): gazdag A-, B1-, és C- vitaminban, valamint ásványi anyagokban (vas, kalcium, kálium, magnézium) és omega-3 zsírsavakban. Fogyasztható spenóthoz hasonló módon elkészítve, továbbá kerülhet salátákba, levesekbe és savanyítható is.

Közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis): levelét, friss hajtásait, szárát, virágbimbóját főzelék, leves és lé készítésére vagy salátákban fogyaszthatjuk.

Parlagi ligetszépe (Oenothera biennis): zsenge, répaszerű gyökere és levele is fogyasztható. Addig gyűjtsük, amíg tőlevélrózsás állapotban van.

Pásztortáska (Capsella bursa-pastoris): fiatal, borsóízű levelei felhasználhatók levesekhez, de elkészíthetők spenót módjára, továbbá salátákhoz is ideális.

Paszternák (Pastinaca sativa): külsőleg hasonlít a fehérrépára, de kissé sárgásabb, általában termetesebb és édeskésebb ízű. Tápértéke jelentősebb, íze pedig intenzívebb a manapság sokkal elterjedtebben használt fehérrépáénál.

Turbolya (Anthriscus cerefolium): sokfelé megtalálható, árnyasabb részeket kedvelő növény. Számos ismert fűszerkeverék, mint például a francia fines herbes alkotórésze, de nálunk mintha nem lenne eléggé megbecsült és ismert. Finoman szárnyalt levelei a petrezselyemre emlékeztetnek, azzal a különbséggel, hogy ha megmorzsoljuk magával ragadó ánizsos illatot érzünk. Enyhe aromájú, ezért frissen és nyersen ajánlott használni, a főzés befejezése után. Méregtelenítő, vértisztító, emésztést serkentő hatású. Megjelenése azokra az időszakokra esik, amikor szervezetünk leginkább igényel némi támogatást, vagyis segít a tavaszi méregtelenítésben és az őszi felkészülésben.