A koronavírus-járvány alatti lezárásokkal megszűntek az értékesítési csatornák, az állatokat viszont minden nap el kellett látni, és Korosa András egy egészen különleges dolgot talált ki. A közösségi csatornán meghirdette, hogy örökbe lehet fogadni az állatokat: Borcsát, Blankát, Böbét, Bóbitát, Barbarát, Birset, Bodzát, Búzát, Berkenyét és az összes többi B-betűs tehenet. Az örökbefogadók szponzorálják az állat etetését egy évig, az összeget pedig sajtra válthatják.
– Valójában előre generáltam magamnak a sajtfogyasztást, azt gondoltam, éves sajtmennyiségig mehetünk el az örökbefogadással – magyarázza a felépített rendszert. Akkor 18 tehén volt a gazdaságban, volt olyan kedvenc, akit többen is örökbe fogadtak. Bevallja, hogy nem mindig a gazdaságosság vezérli, minden állatot megtart, elve szerint egyet sem küld vágóhídra, addig maradnak a gazdaságban, amíg élnek, Bodza például 19 évesen pusztult el.
Őt akkor többen is örökbe fogadták, éppen azért, hogy ne kelljen levágni, mások pedig azért csatlakoztak a szponzorációs programhoz, hogy András ne hagyja abba a sajtkészítést. Hiszen erre az időre már profi sajtkészítővé vált, a magas minőségű termékeit egyre szélesebb körben ismerték és vásárolták. Az az év arról szólt, hogy sajtot készítettek, és ellátták velük az örökbefogadó „szülőket”, ezzel a kreatív módszerrel oldotta meg a gazdaság és család fenntartását a váratlan helyzetben.
Ekkor volt idő arra is, hogy átgondolja a családi gazdaság helyzetét, meghatározza, mi az az állatlétszám és sajtmennyiség, amit a család el tud látni és kézben tud tartani alkalmazottak nélkül. A matematika szerint ez hat tejelő tehenet jelentett.
Amit átírt a száj- és körömfájásjárvány
Nemesbük hihetetlenül hosszú település, Hévíztől mindössze pár kilométerre, festői természeti környezetben található. András, aki a vendéglátásban és idegenforgalomban is jártas, igyekszik ezt az adottságot kihasználni. Úgynevezett Mezítlábas tábor szervezésébe kezdett, nyaranta gyerekek mehetnek hozzájuk, megtanítják őket az állatok etetésére, megismerkedhetnek a fejéssel, a sajtkészítés rejtelmeivel.
Eleinte az „örökbefogadók” gyerekeinek találták ki ezt a lehetőséget, de később egyre több szülő is csatlakozott hozzájuk, akik nyaranta egy glamping sátorban az állatok közelében tölthetik a napokat. A sátor már szálláshelyként működik, amit bárki igénybe vehet.
– Hogy ez mennyire jó döntés volt, az a mostani ragadós száj- és körömfájásjárvány idején bizonyosodott be. Átgondoltam, hogy mi nem viselnénk el, ha le kellene ölni az állatokat, a mi gazdaságunkban ők családtagok, akiket a nevükön szólítunk, akikhez érzelmileg is kötődünk. Ezért azt gondoltam, nem kockáztatok, bezártam a sajtüzemet, a tejet elapasztottam, a gazdaságlátogatást megszüntettük.
Arra nem számított, hogy a járvány gyors lefolyású lesz, ha lehetett volna előre látni, akkor nem biztos, hogy meghozza ezt a döntést. András újra munkát vállalt, hogy biztosítsa a takarmányt a teheneknek. Azt mondja, eddig a tehenek tartották el őt, most ő tartja el a „lányokat”, mert megérdemlik. Azt tervezi, tavasszal, az ellések után megpróbálja ott folytatni a sajtkészítést, ahol abbahagyta.
Kézműves ízek és elhivatottság: a Kinga Kamrája sikertörténete
