Ám ha túl hamar kezdünk palántát nevelni, esélyes, hogy felnyurgul, mire kiültetnénk.
Sokan teszik fel a kérdést: megéri-e otthon bajlódni a magvetéssel, amikor májusban a piacokon készen is megvehetjük a palántákat? Az otthoni nevelés nemcsak költséghatékony, de lehetőséget ad olyan különleges tájfajták vagy rezisztens típusok termesztésére is, amelyeket készen soha nem árulnak a piacokon.
A sikeres palántanevelés azonban nem csupán szerencse kérdése, mert a szakmai alapok betartása nélkül könnyen nyúlánk, gyenge növényeket kaphatunk, amelyek a kiültetés után hamar feladják a küzdelmet.
A jó talaj intenzív kezdeti fejlődést eredményez
A szakértők szerint a legnagyobb hiba, amit egy kezdő elkövethet, ha a kertből behozott földet használja a vetéshez. A kerti földben ugyanis megbújhatnak olyan kórokozók (például a palántadőlést okozó gombák), amelyek a meleg szobában pillanatok alatt végeznek a zsenge növényekkel.
Fény és hőmérséklet: a kritikus egyensúly
A lakásban nevelt palánták két legnagyobb ellensége a kevés fény és a túlzott meleg. Ez a párosítás okozza a „megnyúlást”, tudományosabban az etiolációt: a növény kétségbeesetten próbál a fény felé törni, közben szára megnyúlik, elvékonyodik és halványzöld lesz.
A csírázáshoz a legtöbb zöldségnek (például a paprikának és paradicsomnak) szüksége van a 20-25°C körüli hőmérsékletre. Amint azonban kibújtak a földből, a hőmérsékletet érdemes kicsit visszavenni (18-20°C-ra), a fény mennyiségét pedig maximalizálni. A legvilágosabb, déli fekvésű ablakpárkány a legjobb hely számukra. Ha azt látjuk, hogy a növények dőlnek az üveg felé, naponta forgassuk meg az edényeket, hogy egyenesen fejlődjenek. Az is hasznos, ha növénynevelő LED lámpákkal rásegítünk a fénymennyiségre.
Öntözés és gondozás: a kevesebb néha több
A palántanevelés során a túlöntözés veszélyesebb, mint a kiszáradás. A folyamatosan vizes földben a gyökerek nem kapnak oxigént, és könnyen rothadásnak indulnak. A legjobb módszer az alulról történő felszívatás, így elkerülhetjük, hogy a vízsugár kimossa a finom földből a magoncokat.
Amikor a növények már rendelkeznek két valódi levéllel (ezek a sziklevél után megjelenő, az adott fajra jellemző formájú levelek), eljön a tűzdelés, azaz a pikírozás ideje. Ekkor a kis növényeket óvatosan külön-külön cserépbe költöztetjük, hogy legyen elég helyük a gyökérzet és a lombozat fejlődéséhez.
