Az edzés fontossága

A fóliasátorban, vagy szobában nevelt palántákat nem szabad egyik napról a másikra kitenni a kertbe. A kinti UV-sugárzás, a szél és a hőmérséklet-ingadozás sokkolná őket. A kiültetés előtt 1-2 héttel meg kell kezdeni az edzést: nappalra vigyük ki őket árnyékos, szélvédett helyre, majd fokozatosan szoktassuk őket a közvetlen napsütéshez. Csak akkor ültessünk véglegesen szabadföldbe, ha a talaj már kellően felmelegedett, és a fagyosszentek (május közepe) is elvonultak.

A kertészkedés egyik legkritikusabb szakasza az időzítés. Gyakran halljuk a „márciusban vesd el” vagy a „májusban ültesd ki” tanácsokat, de ahhoz, hogy a veteményesünk valóban sikeres legyen, látnunk kell a növények láthatatlan óráit is. Nem minden zöldség szereti a dédelgetést, és ami az egyiknek ideális start, a másiknak a biztos pusztulást vagy a torz fejlődést jelentheti.

Némely zöldségeket nem éri meg palántázni

Vannak növények, amelyek számára a költözés felér egy katasztrófával. Ezeket a fajokat, fajtákat kizárólag helybevetéssel, azaz közvetlenül a végleges helyükre vetve érdemes termeszteni. Ide tartoznak elsősorban a gyökérzöldségek, mint a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák vagy a retek. Mivel ezeknek a növényeknek pont a főgyökere a fogyasztott része, minden apró sérülés, ami a palántázás során érné őket, végzetes: a gyökér elágazik, deformálódik vagy egyszerűen leáll a fejlődésben.
Hasonlóan érzékenyek a hüvelyesek is. A borsó és a bab gyökérzete rendkívül gyorsan fejlődik, és nem viseli el a bolygatást. Bár technikailag lehetséges lenne palántázni őket, a növény annyira megsínyli az átültetést, hogy a helybe vetett társai pillanatok alatt lehagyják. Szintén nem javasolt a mák vagy a kapor palántázása sem, mivel ezeknek a hajszálgyökerei olyan finomak, hogy a legóvatosabb kertészkezek között is tönkre mennek. A többi faj többnyire palántázható, és ez még jót is tesz a növényeknek. A kiültetéskori gyökérsérülések elágazóbb gyökérzet kialakítására serkentik a fiatal növényeket.

Csírázási idők a fűtött szobában

Amikor palántát nevelünk, az első nagy mérföldkő a kelés. Ez az az időszak, amíg a mag a föld alatt „dolgozik”, és végül áttöri a felszínt. A zöldségek itt is különböző tempót diktálnak. A paprika az egyik legkényelmesebb, mert a számára ideális, 25-28 fokos talajban is általában 7–14 nap kell neki a keléshez, de hűvösebb környezetben ez akár három hétig is elhúzódhat. Rokona, a padlizsán hasonlóan lassú, 8–15 napos csírázási idővel számolhatunk.
Ezzel szemben a paradicsom igazi sprinter. Ha meleg helyen van, gyakran már 5–7 nap után láthatjuk a kis zöld görbült magoncokat, 10 nap után pedig már szinte minden mag kikel. Még ennél is gyorsabbak a káposztafélék (karalábé, fejes káposzta, brokkoli): ezeknek gyakran 4–6 nap is elég a talajfelszínre kerüléshez. Az uborka és a tökfélék szintén a gyorsak táborát erősítik, 4–7 nap alatt megjelennek, feltéve, ha elég meleg a földjük.

Hány napos a tökéletes palánta?

A paprika és a padlizsán igényli a leghosszabb felkészülést: a vetéstől számítva legalább 8–11 hétre van szükségük, hogy elérjék az ideális, 15-20 centis, zömök állapotot. A paradicsomnak ennél kevesebb, általában 6–8 hét elegendő.

A káposztafélék viszonylag hamar, 5–7 hét alatt készen állnak a nagyvilágra. A legkevesebb időt az uborka, a dinnye és a különböző tökfélék igénylik. Ezeket elég mindössze 3–4 héttel a kiültetés előtt elvetni, mert olyan robbanásszerűen nőnek, hogy ha hamarabb kezdjük, kezelhetetlen dzsungellé válnak az ablakpárkányon, ráadásul a gyökerük is megsínyli a szűk edényt.

A sikeres kora tavaszi palántanevelés titka tehát abban rejlik, hogy visszaszámolunk a tervezett kiültetési időponttól (ami általában a májusi fagyok utáni időszak, május 10-15-e körül van). Ha tudjuk, hogy a paprikának 10 hét kell, a paradicsomnak pedig 7, akkor nem fogjuk egyszerre elvetni őket, és így minden növényünk pontosan akkor kerülhet a kertbe, amikor a legéletképesebb formájában van.