Szerző:
Molnár Balázs

A kígyók úgy élnek a köztudatban, mint veszélyes, hirtelen lecsapó, kiszámíthatatlan állatok. Mégis az internet tele van olyan videókkal, hogy hatalmas óriáskígyókat simogatnak akár kisgyerekek is. És ez nálunk sincs másképp.

Állatbemutatóinkon a legizgalmasabb rész mindig az, amikor előkerülnek a nagy boák és lehet velük kézben tartva fotózkodni. De honnan tudhatjuk, hogy egy kígyó „szelíd” és nem kell félnünk tőle, hogy meg fog harapni? Pár dolgot kell csak észben tartanunk és ezt hamar ki is deríthetjük.

Vadnak születnek, vagy csak azzá válnak?

Bár a fajok és az egyedek között is nagy különbségek lehetnek, de a leggyakrabban tartott kígyók nem lesznek alapból agresszívak, egyszerűen fiatal korukban a kevés foglalkozás és a kézhez szoktatás elmaradása eredményezi a bizalmatlanságot velünk szemben. Ha egész életét úgy éli le egy kígyó, hogy soha sem volt kézben tartva, csak mindig be volt dobva hozzá az eleség, akkor szimplán testidegen számára az ember és nem tudja hogyan reagáljon a közeledésére.

Ez a hőforrás ugyanolyan, mint a zsákmányállatoké (leggyakrabban melegvérű kisemlősök). Így csak mirajtunk múlik, hogy tudatjuk velük, hogy ránk nem úgy kell tekinteni, mint azokra.  Az agressziónak vannak jelei. Ilyen például, hogy fúj a kígyó. Ez a leggyakoribb jelzésformája annak, hogy zaklatva érzi magát az adott egyed. Ha veszélyben érzik magukat, akkor egy idő után védekezésképpen haraphatnak még a legszelídebbnek hitt kígyók is. Mivel ragadozó állatok, így evolúciós sajátosságuk a gyors reflexek. A természetben a vadászat során hírtelen mozdulattal csapnak le a zsákmányukra, hogy az ne menekülhessen el.

Így még ha mi gyorsnak is hisszük magunkat, sajnos csak lereagálni tudjuk maximum az állat esetleges harapási szándékát és meg is van a baj. Fontos, hogy nevelni nem lehet őket, mint például egy kutyát, így csak mi tanulhatunk az esetleges hibáinkból, hogy később ne fordulhassanak elő újra. De mik is ezek a hibák?

Mire figyeljünk a mindennapokban?

Egyik legalapvetőbb hiba az szokott lenni, hogy táplálék szagú kézzel nyúlunk a terráriumba. Úgy, hogy előtte rágcsálót, kutyát, macskát vagy más állatot simogattunk (esetleg nyers húst fogtunk). Ezt a kígyó a fentebb említett okok miatt nem tudja megkülönböztetni a zsákmánytól, így a kezünket tápláléknak is hiheti. Ez a leggyakoribb oka az ártalmatlan, de fájdalmas harapásoknak. Saját tapasztalat alapján mondhatom, hogy ha azt is hisszük, hogy nem érezni azt a szagot, a kígyók mégis érezni fogják, mivel nekik sokkal kifinomultabb a szaglásuk, mint a miénk.

Másik gyakori hiba a nem megfelelő irányból való hozzányúlás a kígyó testéhez. Például felülről markolunk rá az állatra. Ez az állatban azt az ösztönt kapcsolja be, mintha egy madár lecsapna rá, így veszélyben érzi magát. Erre válaszul haraphat, pontosan oda és arra a kézre, amivel megérintjük.  Ezért fontos, hogy mindig relatív lassan, de annál határozottabban, egy jól látható irányból nyúljunk a kígyó testéhez.

Ha egy kígyó mégis odakap, az emberi ösztön az, hogy azonnal elrántjuk a kezünket, de ezzel csak nagyobb gondot okozhatunk saját magunknak. Mivel a kígyók fogai hátrafelé hajlanak, így a kéz visszarántásával komoly sérülést (szakadást) okozhatunk saját magunknak, illetve kitéphetjük a kígyó fogait is, ami csúnya fertőzésekhez vezethet az állatnál és az életben maradását veszélyeztetheti.

Ha ráharap a kezünkre és nem engedi el azt, esetleg rá is tekeredik, ahogy az eleségállatot is fojtaná, célszerű hideg víz csorgatásával vagy egy kis alkohol (pl. kézfertőtlenítő) szájhoz közelítésével rávenni, hogy engedjen el minket. Fontos még, hogy új helyre kerüléskor hagyjunk időt az állat számára, hogy megszokhassa a helyét, ilyenkor se célszerű bosszantani az állatot.

Megemelni a kígyót kézzel csak több alátámasztással tegyük, hogy tudjon ránk támaszkodni. Mivel melegvérűek vagyunk, így előszeretettel tekeredhetnek ránk, mint egy kályhára, ezzel átvéve testhőnket és melegítve saját magukat.

Táplálkozás és vedlés időszakában

Ebben a két fontos időszakban nagyon fontos a helyes bánásmód az állatokkal. Etetéshez célszerű kiszedni egy dobozba, ehhez érdemes bőrkesztyűben hozzányúlni, ha esetleg megharapna se fájjon. Illetve célszerű a kígyókampó használata is, hogy könnyebben irányíthassuk a kígyó mozgását kivételkor. Viszont etetés közben ne nyúlkáljunk már hozzá feleslegesen, mert ezzel megzavarhatjuk és esetleg ki is hányhatja az eledelét.

A vedlés egyik utolsó szakaszában a bőr felpuhul, ilyenkor az egész testükről egyszerre vedlenek, ez alól a szemük se kivétel, így nem is látnak ilyenkor. Így mindenre odakaphatnak, amit hallanak vagy éreznek.

Összességében elmondható, ha pár szempontot szem előtt tartunk, akkor minimalizálhatjuk az esetleges harapások számát, ami mind az állatunk, mind a mi számunkra is kedvező lehet.

Szerző:
Molnár Balázs