A nyolcéves Adél, a Balogh Antal Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium másodikosa igazoltan maradt otthon, hisz ő az egyik tyúktenyésztő, aki miatt érkeztünk.

Utunk rögtön a kis udvar hátsó fertályába vezet, ahol helyes kis selyemtyúkok és tekintélyt parancsoló orpingtonok, meg néhány ketrecnyi, a konyhába szánt pannon fehér nyúl lakik. A tyúkok közül is van, hogy egy-egy példány a fazékba kerül, de szigorúan azok, amelyeknek tenyésztési szempontból (színben vagy habitusban) valami hibájuk van.

Hanol Ádám ismert baromfitenyésztő, a V-93 Nagydorogi Galamb- és Kisállattenyésztők Egyesületének tagja, akinek szenvedélyét kislánya örökölte. Adél egyébként már korához képest komoly tenyésztői múlttal rendelkezik, hisz hat­évesen egy tyúklexikonban meglátta a selyemtyúkot, és rögtön beleszeretett a különleges kinézetű fajtába, édesapja pedig be is szerezte a mai állomány első példányait.

– Megetetem, megitatom őket, kiganézom a ketreceket és a kifutót, összeszedem a tojásokat – meséli Adél a napi teendőit. – Takarmánynak búzát, kukoricát és szotyolát kapnak, de a kis termetük miatt a nagy szemektől megfulladnának, ezért darában kapják a magokat, és talán a búzát szeretik a legjobban.

„Apa egyszer megfogott egy selymet és a kakas háromszor is nekiugrott!” Adél azonban igazi baromfitenyésztőként már kelteti a következő nemzedéket, annak ellenére, hogy egyébként a selyemtyúk jó kotlós, sőt a paksi tenyészetben költenek is.

A selyemtyúk maga is kicsi, jól illik hozzád. Mekkora a tojása?

– Körülbelül akkora, mint az S méretű a boltban.

Kérlek, meséld el, hogyan kelteted ki a kiscsibéket!

– Van négyszögletes és kerek keltetőnk is. Én a kereket kaptam meg. Ebbe úgy kellett belerakni a tojásokat, hogy az egyik oldalára E, a másikra meg R betűt kellett filccel írni. Az E azt jelenti, hogy este, az R, hogy reggel. Napközben az R betűk kerülnek fölülre, este meg az E-k. Naponta kétszer kell forgatni a tojásokat, meg fújni, hogy könnyebben ki tudjanak bújni a kiscsibék, de segíteni nem szabad nekik!

Mennyi idő alatt kelnek ki?

– Egy hónap és egy hét (három hét – súg az apuka). Három hét.

Három hét, de annyira várod, hogy sokkal hosszabb időnek tűnik, ugye? És milyenek a kiscsibék?

– Egészen kicsikék – mutatja Adél –, és pelyhesebbek, mint az anyjuk meg az apjuk.

Beszélgetés közben szóba kerülnek az osztálytársak, barátok is, és megtudom, hogy az egyik unokatestvérnél lovak és tehenek kivételével mindenféle haszonállat van. Adélnak tetszenek a kecskék és a juhok, de ő maga marad a tyúktenyésztésnél. A selyemtyúkok mellett szerinte a holland bóbitások is „nagyon jól néznek ki”.

Ugyancsak az unokatestvéreinél látott Adél térképteknőst, és az akkoriban csincsillára vágyó kislány átpártolt, így ma már két kis hüllő aggódó gazdája is, hisz az októberben érkezett Gimli és társa, Legolas valami csúnya gombafertőzést szedett össze. Amikor kikupálódnak, ők lesznek a sztárjai Adél kisállatcirkuszának, amelynek leendő társulatába a tulajdonos tervei szerint hörcsögök, tengerimalacok is érkeznek.