Egyenlőtlen verseny az importtal
Magyarország szamócából nettó importőr. A hazai termelés nem fedezi a teljes éves fogyasztást, különösen a szezonon kívüli időszakban. Évente átlagosan 2000-3500 tonna friss szamóca érkezik az országba. A legfőbb beszállító hagyományosan Spanyolország és Görögország. Az import áru már márciusban uralja a polcokat, és a hazai szezon kezdetekor (április vége) komoly árversenyt támaszt. A FruitVeB jelentése arra is rávilágít, hogy az idei szezonban a spanyol termést időjárási károk érték, de a spanyol import helyett idén a görög és a román áru okoz fejtörést. A román szamóca különösen veszélyes, mivel a határ mentén „laza adminisztratív fegyelem” mellett érkezik, aláásva a szigorú magyar bürokratikus szabályoknak (EKÁER, magas áfa) megfelelő hazai termelők esélyeit.
Egy Érd és Biatorbágy vonzáskörzetében dolgozó kereskedő visszajelzései alapján a magyar fogyasztók továbbra is árérzékenyek, de minőségtudatosak. Tapasztalatai alapján a szezon ma már két élesen elkülönülő szakaszra oszlik. Szezon előtt nála az import, görög áru dominál, húsvéttól április végéig. Kilónként 4000 forint körüli áron nyit, de a hazai hajtatott szamóca megjelenésekor a 2000 forintos importot minden gond nélkül le tudja cserélni a drágább, de finomabb hazai árura. Ehhez persze kell a kiépített, tudatos vásárlóbázis, olyan fogyasztók, akik megfizetik a másfélszeres hazai felárat.
Kiszolgáltatottak a termelők
A Bordányban gazdálkodó Fábián Zoltán családi gazdasága 2000 óta működik, szamócával 14, kék áfonyával 7 éve foglalkoznak a homokhátság szívében. Tapasztalatai rávilágítanak a magyar kertészet legnagyobb kihívásaira. A gazdaságban fél hektáron hajtatnak fólia alatt szamócát, ami szüret idején 15 embernek ad mindennapi munkát. Ezzel szemben a mediterrán (görög, spanyol) versenytársak 60 hektáros átlagos üzemmel méretgazdaságosan tudnak termelni és munkabért fizetni. Zoltánék kertészetének előnye a déli elhelyezkedésben rejlik, idén már április 4-én elindult a szedés, április 9-től pedig már napi szinten szállítottak a nagybani piacra. Bár április végéig a korai hazai áru előnyben volt, az import mellett megjelenő többi magyar termék miatt májusra kérdéses a piac. Ráadásul a kereslet végletesen hullámzó: míg a hét elején a nagybanin alig van mozgás, a hétvégi roham – az anyák napja, a ballagások és május elseje találkozása – a szezon abszolút csúcsa lehetne. Ám a termelő sokszor tehetetlen: ha a kritikus pillanatban a szedőbrigád váratlanul feláll – ahogy ez Zoltánék gazdaságában is történt –, hiába a piaci igény, ha nincs, aki betakarítsa a termést.
Megéri az árát a hazai
A hazai termesztésű gyümölcs nem csupán érzelmi okokból jobb – hívja fel a figyelmet a NAK közleménye. A szamóca nem utóérő gyümölcs. A Görögországból vagy Spanyolországból érkező kamionos szállítmányokat féléretten szedik le, hogy bírják a 2-3 ezer kilométeres utat. Ezzel szemben a hazai áru a szedés napján, teljes biológiai érettségben kerül a vevőhöz. Ekkorra alakulnak ki benne azok a cukrok és aromaanyagok, amelyek a jellegzetes szamócaillatot és -ízt adják. Április végétől nagyobb mennyiségben elérhető a hazai hajtatásból származó bogyós gyümölcs, de az igazi dömping a szabadföldi állományok szedésével kezdődhet, várhatóan május 5–10. között. Innentől kezdve érdemes lenne feltornáznunk az éves 0,7 kilós szamócafogyasztásunkat, ami jelentősen elmarad a nyugat-európai 2 kilós szinttől.
