Szerző:
Molnár Balázs

Általános tény a köztudatban, hogy Magyarországon azért nem annyira gyakori, hogy ilyen kígyókkal találkozzunk. Igaz, hogy van őshonos mérgeskígyónk, de ritka, hogy véletlenül is összefussunk velük a természetben.

Ezek a fokozottan védett rákosi viperák (Vipera ursinii rakosiensis) és a keresztes viperák (Vipera berus). Mint miden mérgeskígyó a nálunk őshonos viperák is bekategorizálhatóak a méregfoguk és mérgük hatásmechanizmusai alapján.

A méregfogak típusai

A kígyók méregfogait három fő csoportba sorolhatjuk be. Szempont az anatómiájuk, fejlettségük és az állkapocsban elfoglalt helyük. Egyik kategória a „csöves méregfogúak”. Ez a leggyakoribb és leghatékonyabb méregkészülék, amely a viperafélékre (Viperidae) és a gödörkésarcú viperákra (Crotalinae), mint például az ismert csörgőkígyókra (Crotalus) is jellemző. Ezek a fogak a felső állkapocs elején helyezkednek el.

Használaton kívül a szájpadlásra simulva hátracsuklanak és szinte nem is látszanak, támadáskor viszont a száj nyitásával egyidejűleg előremerednek, ezáltal megfelelő szögbe állnak a zsákmány elkapásához. A fog maga, teljesen zárt és csőszerű, akár egy injekciós tű, így a méreg rendkívül mélyre juthat az áldozat szöveteibe, hiszen a fogat semmi sem akadályozza a mélyre hatolásban.

A másik típus az „elülső barázdás méregfogúak”. A mérgessiklófélékre (Elapidae), például a kobrákra (Naja), mambákra (Dendroaspis), és a tengeri kígyókra (Hydrophiinae) jellemző fogtípus. Ezek a fogak is az állkapocs elején találhatók, de rögzítettek, nem behajthatók, és viszonylag rövidek a másik csoportjához viszonyítva. A méreg egy mély, részben zárt barázdán keresztül tud a sebbe folyni. Mivel a fogak rövidebbek, így a kígyónak pontosabbnak és határozottabbnak kell lennie zsákmányával kapcsolatban.

Harmadik kategória pedig a „hátsó barázdás méregfogúak”. A siklófélék (Colubridae) egyes fajainál fordul ez elő, például a mérges falakó kígyónál (Dispholidus typus). Itt a méregfogak a felső állkapocs hátsó részén helyezkednek el, és csak nyitott barázdával rendelkeznek. Ahhoz, hogy a méreg hatékonyan a zsákmányba jusson, a kígyónak mélyen a szájába kell vennie az áldozatot, és mintegy „berágnia” a mérget.