„Hisszük, hogy a romló éghajlati adottságokra nem valamilyen fafaj alkalmazása a megoldás, hanem az alföldi erdőkre most a jellemzőnél nagyságrenddel nagyobb mértékű faji, állományszerkezeti és korosztály-diverzitás. Fontosnak tartjuk a legfontosabb korlátozó tényező, a nagyvadállomány hatásának vizsgálatát is. Ennek monitorozására vadkizárásos mintaterületeket létesítettünk az erdészkerületekben, ahol a többi között a vadkár újulatra gyakorolt hatását is nyomon követhetjük. Az erdei élőhelyfejlesztés jegyében évente 400 madárodút is kihelyezünk, amit saját anyagból készítünk az erdészet műhelyében” – mondja Nagy Igor.

Szerves részei a helyiek életének

Az erdőjárók tudják, hogy az erdő nemcsak gazdálkodás és természetvédelem, hanem turisztika is. A Hajdúhadházi Erdészetnél a „játszófalu” a hajdúhadházi, téglási és bocsaikerti gyerekek körében ismert kiránduló célpont.

Pedagógiai képesítéssel ugyan nem rendelkezünk, de abban minden kollégám egyetért, hogy az óvodás vagy iskolás csoportokkal való találkozás legalább olyan élmény nekünk, mint a vendégeinknek”– fogalmaz az igazgató.

A közjóléti elemek akkor működnek jól, ha nem „dísznek” vannak, ha a helyiek valóban használják azokat, és közben az erdőgazdálkodásról is érthető, kézzelfogható képet kapnak. Ennek jegyében készült el nemrég a három kilométer hosszú Angolkerti Tanösvény pihenőpadokkal, filagóriával és szalonnasütővel.

A Hajdúhadházi Erdészet működésének egyik legnagyobb értéke, hogy a mozaikos, több tájegységet érintő területen is képes egységes szakmai rendet tartani. „Az ökoszisztéma-szolgáltatás szervezésében az adottságokhoz igazodva a legnagyobb értéket keressük úgy, hogy a ránk bízott jószág, az erdő is gyarapszik és a közjóléti kapcsolódások sem szorulnak háttérbe” – vont mérleget Nagy Igor.

Emlékhelyek

Hajdúhadházi „zarándokhely” Sillye Ferenc hajdúkapitány emlékoszlopa, amihez egy helyi legenda is kapcsolódik. A kapitány 1693-ban, a törökök oldalán harcoló krími tatárok elleni összecsapás során, a város pénzes ládáját őrizve egy hatalmas tölgyfánál vesztette életét. Az emlékoszlop környezetében egy erdei pihenőhelyet terveznek kialakítani.

Kollégánk, Gencsi Zoltán erdőmérnök szakmatörténeti kutatása során derült ki, hogy Zivuska Jenő az 1835-ben épült savóskúti erdészházban született 1876-ban. A selmeci erdőmérnöki mellé rövid időn belül tanári diplomát is szerzett, berlini filozófiai tanulmányait követően harmincöt évesen doktorált, tüzérségi főhadnagyként megjárta az első világháború felvidéki poklát. Közben fáradhatatlanul írta erdészeti, irodalmi és bölcsészeti műveit.