A tőgybimbók oldalnézeti elhelyezkedését tekintve a legtöbb valamelyest előre állónak bizonyult, ami hátrányos a függőleges helyeződéshez képest. A tőgybimbó hossz- és alakérték közelebb esett a megfelelőhöz, átlagosan kissé hosszabb és tölcséresebb volt a kelleténél, de nagy változatossággal. Manfredi és társai által 2001-ben elvégzett vizsgálat azt találta, hogy a bimbóhelyeződés (~ 0,3) és a bimbóforma (~ 0,4) közepesen öröklődő tulajdonságok.
Yao, X. és munkatársai 2025-ben 635 szánentáli kecskében 0,13 öröklődést mutattak ki bimbóhelyeződés esetén. A tölcséres tőgybimbó hajlamosít a magas szomatikus sejtszámra. A bimbók átmérője és a tejhozam között erős negatív összefüggést talált egy dél-afrikai kutatás. Vizsgálati eredmények rámutattak arra, hogy az értékelt állomány tőgytulajdonságokra nézve nagyon heterogén, a következő generációkban szükséges a pontszámok javítását elvégezni.
Az ellések számának (hányadik laktáció) és a gidák számának nem volt figyelemre méltó hatása a tőgytulajdonságokra. Ennek az lehet az oka, hogy jelentős változások az első elléskor, illetve a hatodik után szoktak történni. A gidák maximum 3 napig szopnak, ezért nem befolyásolják a tőgyalakulást.
A szarvaltság szempontjából, vegyes állomány esetén a szarvatlan kecskéket valószínűleg zavarják a szarvalt egyedek, így növekedhetett meg a szomatikus sejtszám a tejmintáikban. A telepen felnőttkori gumigyűrűs szarvtalanítás történik, ami lassú és esetenként fájdalmas folyamat, aminek a végére könnyen a rangsor hátsóbb helyeire kerülhet az adott egyed.
A kisméretű szarvval rendelkezők valószínűleg meg tudták védeni magukat, kevésbé zavarták egymást. A szarvalt kecskék állományában, az egyedi tejmintákat figyelembe véve, kisebb arányban voltak kimutathatóak olyan állatok, amelyeknek legalább a mintáik fele negatív.
A tej szomatikus sejtszámát befolyásoló tulajdonságok vizsgálata során kimutatható jelentős hatása az elülső tőgyillesztésnek, a tőgybimbó hosszának és a tőgybimbó alakjának volt. Minél kedvezőbb a tőgy kapcsolódása a testhez, minél hengeresebb alakja van a tőgybimbónak, valamint minél rövidebb a tőgybimbó, annál kedvezőbb a tej szomatikus sejtszáma. A tej szomatikus sejtszáma és a vizsgált tényezők többtényezős összefüggés-vizsgálatának eredményeként megállapítható, hogy a elülső tőgyillesztés, a tőgybimbó hossza és alakja befolyásolták leginkább a kecsketej szomatikus sejtszámát.
Következtetés
Az eredmények alapján elmondható, hogy tejelőkecske-állományokban érdemes a tőgyalakulás alapján szelektálni az anyakecskéket, és a szarvtalanításokat fiatal gidakorban elvégezni az egyenlő esélyek és a stresszcsökkentés érdekében.
A szarvtalanítás jó időpontja néhány napos korban van, ha később történik, jelentős visszaesést okozhat az általános erőnlétben. Részmegoldás lehet a szarvatlan és szarvtalanítás folyamatában levő anyák külön csoportban tartása is. A tenyészbak kiválasztásakor pedig érdemes azt is nézni, hogy milyen tőgyformákat örökít.
A1, A2
A tej egyik fehérjéjét, a β-kazeint örökítő gén két különböző, A1, illetve A2 formában lehet jelen a tejben, az egyes állatfajokban, illetve -fajtákban pedig különböző mértékben található meg az egyik vagy másik örökítőanyag-variáns. Kutatók szerint a legtöbb tejfehérje-allergiáért az A1 variánsú β-kazein a felelős, és úgy tartják, hogy az A1 kazein nehezebben emészthető.
Ilyen például a világszerte ismert holstein-fríz is, ahol külön tenyésztési értékmutató, ha egy bika nőivarú ivadékai A2-es tejet termelnek. Hazánkban is egyre több tehenészet állítja át az állományát A2-es tej termelésére, hisz komoly árelőnyt érhetnek el. (hba)
Gál Evelin, Metz Blanka, Lukács Gábor
Pajor Ferenc
egyetemi docens, MATE
A felhasznált irodalom a szerzőknél megtekinthető.
