A jelentés szerint több, egymással összefüggő tényező – például a túlzsúfoltság, a nedves alom vagy a rossz levegőminőség – együttes hatása rontja az állatok állapotát. A megállapítások a jövőbeli uniós állatjóléti szabályozás alapjául is szolgálhatnak, és érdemes minden nagyobb pulykatartónak előre felkészülni, de a háztáji tartóknak is hasznos tudni mindezt.
Az EFSA értékelése a rendelkezésre álló tudományos szakirodalom, szakértői elemzések és az ágazati szereplők által szolgáltatott adatok széles körű feldolgozására épül. A vizsgálat a pulykatermelés teljes folyamatát áttekinti, a keltetőktől a hizlalótelepeken át egészen a tenyészállományokig.
Európában a pulykákat jellemzően nagy létszámú állományokban, zárt épületekben nevelik, többnyire mélyalmos rendszerben.
Az Európai Unióban (EU) évente több mint 240 millió pulykát nevelnek húselőállításra, a termelés azonban néhány tagállamban koncentrálódik. A hizlalás általában 15–22 hétig tart, ekkorra a tojók testtömege körülbelül 7 kilogramm, a bakoké pedig akár 20–25 kiló is lehet.
A szakértők felhívják a figyelmet, hogy az EU-ban jelenleg nincs külön, kifejezetten a pulykák tartására vonatkozó jogszabály, a fajra az általános állatvédelmi keretszabályok érvényesek. Az Európai Bizottság részben ezért kérte az EFSA tudományos értékelését, amely a jövőbeni, fajspecifikus állatjóléti szabályozás kidolgozásához nyújt majd tudományos alapot.
A pulykák jólétét a legtöbb esetben nem egyetlen súlyos probléma, hanem több, egymást erősítő mindennapi kockázati tényező rontja. Ilyen a túlzsúfoltság, a nedves alom, a szegényes környezet, a rossz levegőminőség, a hőstressz vagy a nem megfelelő megvilágítás, de bizonyos rutinszerű gyakorlatok – például egyes csonkítások vagy az állományritkítás – is hozzájárulhatnak a jóléti problémák kialakulásához.
A jelentés két számszerű megállapítása különösen fontos lehet a gyakorlati állattartás szempontjából. Az úgynevezett „viselkedési tér” modellje arra épül, hogy a pulykáknak elegendő helyre van szükségük legfontosabb mozgás- és komfortviselkedéseik – például a szárnycsapás vagy a porfürdő – zavartalan végzéséhez.
Egy körülbelül 7 kilós pulyka esetében a minimális szükséges terület nagyjából 0,49 négyzetméter állatonként, míg egy 25 kilogrammos bakpulykánál mintegy 0,82 négyzetméter/egyed. A helyhiány több jóléti és jólléti problémával is összefügghet, például a mozgás korlátozásával, a pihenési zavarokkal vagy a csoporton belüli stressz fokozódásával.
A másik kulcstényező az alom minősége. A száraz, morzsalékos alom a jó lábegészségnek és az állatok komfortjának is alapvető feltétele. Az EFSA javaslata szerint az alom nedvességtartalmát 35-40 százalék alatt kellene tartani a jóléti problémák csökkentése érdekében.
Ha hiányoznak … a környezetgazdagító elemek, az növelheti a frusztrációt, fokozhatja a csipkedéses viselkedést, és mozgásszervi vagy pihenési problémákhoz vezethet.
*Állatjólét (Animal Welfare) – az állat fizikai állapota, ahogyan megbirkózik azokkal a körülményekkel, amelyek között él. Ez magában foglalja az állat egészségét, komfortérzetét, tápláltságát, biztonságát, valamint a fájdalomtól, félelemtől és szorongástól való mentességét.
