A kert az emberi alkotószellem és az élővilág sokféleségének közös műve. Megjelenésében hűen tükrözi mind természeti környezetét, mind azt a társadalmi-történelmi szituációt, amelyben született. A díszkertek azon túl, hogy békességgel és szépséggel ajándékoznak meg minket, a művészet, a kultúra, a vallás és a filozófia, általában a világról való gondolkodás változásának leképződései.A kerttörténet történelemkönyvként tárja elénk az emberi civilizáció fejlődésének fordulóit. Olvassunk a kertekből!

Már az Éden megnevezésére is egy óperzsa eredetű görög szót használunk, ez a „paradicsom”, amely elkerített parkot, kertet jelent, de egyúttal egy olyan helyet és állapotot is, melybe a földi halál után kerül az emberi lélek, kilépve az anyagi világ szférájából.

Perzsa paradicsomi kertek

Az Óperzsa Birodalom Kr. e. 550 körül alakult ki, és az ókori világ legnagyobb birodalmai közé tartozott, mely Egyiptomtól Indiáig terjedt. Alapítása Nagy Kürosz nevéhez fűződik, híres utódai, I. Dareiosz és I. Xerxész révén nagy hatást gyakorolt a kor civilizációjára. Híres volt jól szervezett közigazgatásáról és haderejéről, a meghódított népekkel szembeni vallási és kulturális toleranciájáról, a kommunikációt segítő utakról és a postaszolgálatról.

A kezdetben sztyeppei nomadizáló népek letelepedve városokat és emellett kerteket alapítottak. A kertek kutatását a túl kevés régészeti leletanyag nehezíti, ugyanis Egyiptommal ellentétben, nem maradtak részletes ábrázolások, főbb jellemzőik leginkább a görög történetírók munkáiból rajzolódnak ki.