0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 16.

Ókori kertek: Perzsa és iszlám

A perzsa kertek a kerttörténet fontos fejezetét írják. A „kert” az emberi kultúrtörténetben nagyon határozott és erőteljes szimbólum, melynek gyökere az első kerthez, a Biblia édenkertjéhez vezet.

A keleti platán nem hiányozhat az iszlám kertekből sem. Évszázados példányai díszítik Isztambul tereit, a török császárok palotája, a Topkapi Szeráj és a Szulejmán-mecset kertjét. A 14–16. században a hódításaikról híres közép-ázsiai timurida uralkodók, Timur Lenk és utódai, valamint a Mogul Birodalom alapítója, Babur sah híres pihenőkerteket létesítettek Kabulban és Heratban, platánfákból.

Babur híressé vált emlékirataiban, a Baburnaméban nemcsak saját életéről, a társadalmi, katonai, gazdasági ügyekről és a művészetről írt, hanem széles körűen foglalkozik a természet, a földrajz, a növények és az állatok témakörével is.

A műhöz készült miniatúra festményeken természeti képeket és pompás fákat is ábrázoltak.

Vakil mecset(Shiraz, Irán)
Vakil mecset (Shiraz, Irán)
Fotó: Fráter Erzsébet

A kertre való utalások gazdagon jelennek meg az iszlám irodalomban, a költészetben, a zenében, a kalligráfiában. A mecsetek, paloták, mauzóleumok kedvelt dísze a mázas kerámia, amelyeken előszeretettel ábrázoltak állatokat és növényeket. Az iszlám művészek növényekhez való vonzódását legnyilvánvalóbban a csodálatos színekben pompázó, kézzel csomózott perzsaszőnyegek bizonyítják.

Színek és virágok

A virágok közül a rózsák kultúrtörténete is Perzsiába vezet. Sok száz évvel ezelőtt több, főképp kelet-ázsiai faját vonták be a nemesítésbe, elsősorban az ókori Kínában, Perzsiában, később Itáliában, ahol páratlan rózsakultusz bontakozott ki.

Az Iránban fennmaradt legrégebbi perzsa kert, a Kashanban található Fin Kert (Bagh-e Fin) az UNESCO Világörökség része. Eredete a 16-17. századra nyúlik vissza, a 2,5 hektáros kertet magas fal keríti, tornyos bástyákkal. A tipikus négyes szerkezet, a szimmetrikus elrendezés és a nagy fák, az örökzöld ciprusok és platánok jól reprezentálják a perzsa kertek eszményét. A kert közepén végighúzódó csatorna, a szökőkutak és díszmedencék vízellátását a közeli hegyvidék forrásaiból biztosítják, a domborzati viszonyokat kihasználva, szivattyúk használata nélkül.
Az Iránban fennmaradt legrégebbi perzsa kert, a Kashanban található Fin Kert (Bagh-e Fin) az UNESCO Világörökség
része. Eredete a 16-17. századra nyúlik vissza, a 2,5 hektáros kertet magas fal keríti, tornyos bástyákkal. A tipikus négyes szerkezet, a szimmetrikus elrendezés és a nagy fák, az örökzöld ciprusok és platánok jól reprezentálják a perzsa kertek eszményét. A kert közepén végighúzódó csatorna, a szökőkutak és díszmedencék vízellátását a közeli hegyvidék forrásaiból biztosítják, a domborzati viszonyokat kihasználva, szivattyúk használata nélkül.
Fotó: Fráter Erzsébet

A rózsa mellett a tulipánt is a perzsa kertkultúrának köszönhetjük. Az első tulipánhagymák a híres-neves Selyemúton, kereskedők és utazók csomagjában jutottak el ázsiai őshazájukból a mesés szépségű perzsa, majd az iszlám kertekbe is.

A 12. századi perzsa költők már megéneklik a virágok szépségét, a következő évszázadban pedig sok tarka tulipánról regélnek.

A 15. századi Szamarkandban is költők nyertek ihletet gyönyörű tulipánok láttán. A nyugat fele húzódó, hódító oszmán törökség a Bizánci Birodalom meghódításakor már jól ismerhette a kerti virágként közkedvelt tulipánt. A virág török nevét (lale) Allah nevével hozták kapcsolatba, ezért vallási szimbólummá is vált. A tulipán motívumát ruhába szőve, kerámiába égetve, fémbe öntve, fába, kőbe faragva egyaránt megtaláljuk. Nagy Szulejmán páncélját, sisakját és kaftánját is tulipán díszítette.

Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: