A perzsa kert a földi Édenkertet jeleníti meg, szimbolikus jelentésükkel erősen kötődnek a sírokhoz, temetőkhöz. A nagy perzsa történeti személyek, uralkodók, költők, művészek sírjait ma is pompás kertek veszik körül. Az alapító uralkodó Nagy Kürosz pasargadai palotakomplexumának régészeti maradványai között azonban kertek nyoma nem maradt fenn, 2500 éves monumentális síremléke a kopár pusztában áll, pedig valamikor szentként tisztelt fák vehették körül.

E kerteket magas vakolt vagy téglafalak kerítik el a száraz, félsivatagos vidéktől, megteremtve odabenn az Édenkert képzetét. Kialakításukra jellemző a chahar bag, azaz „négy kert” elrendezés, a szabályos négyszögletes kertet négy részre osztották, középen vízcsatornákkal vagy medencékkel. Ez az elrendezés figyelhető meg a később kialakult iszlám kertekben is.

Keleti platán

A keleti platán (Platanus orientalis) őshazája a Balkántól Kis-Ázsián és Perzsián át a Himalájáig terjed, sík- és hegyvidékeken erdőalkotó növény, folyó- és patakmenti éger-, fűz- és nyárfa-liget­erdők elegyfája. Kifejezetten az üde termőhelyeket kedveli, a mélyrétegű, tápdús és jó vízellátottságú talajokon érzi jól magát, de a magas talajvizet, sőt az időszakos vízborítást is elviseli. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a száraz körülményeket is elég jól tűri, de fiatal korban a kései fagyok károsíthatják.

Fája könnyű, nagyon szép szemcsés mintázatú, kedvelt bútorfa. Őshazájában ajtókat, ablakokat, padozatot, esztergált tárgyakat, fegyvertusokat, ládákat, faragott dobozokat, fésűket, sokféle használati tárgyat készítenek belőle. Gallyát, gyökerét festék­anyagnak használják.

A hagyományos népi gyógyászatban is számon tartják. Levelét és kérgét gyulladáscsökkentő, antioxidáns, fájdalomcsillapító és vizelethajtó tulajdonságai miatt erősítőszerként, sebek, fekélyek gyógyítására, valamint láz, testi gyengeség esetén, szembetegségek és vesekő kezelésére használják. Ecetben főzött kérge hasmenés, vérhas, fogfájás ellen jó. Gyógyhatásáról már Dioszkoridész és Galénusz 1. és 2. századi görög orvosok is megemlékeztek. Később az iszlám világban is gyógyítottak vele, a perzsák azt tartják, hogy lombja a levegőt megszűrve távol tartja a járványokat.

Víz, víz, víz…

A „paradicsomi” hangulat kialakításához két nagyon fontos alkotóelem járul hozzá, a víz és a fák. Perzsia nagy része mérsékelt övi száraz vagy félsivatagos terület, nem csoda hát, hogy a víz kulcsfontosságú a perzsa kertekben. A víz csatornákban, szökőkutakban való folyamatos mozgása, látványa és hangja nemcsak esztétikai, hangulati elem, hanem hűsítő hatású, és üde mikroklímát teremt a nagyon forró közép-ázsiai nyarakon.