Még a kereskedők egy része sem tudta, miképp is kell ezeket a páncélosokat gondozni. Jobbára szárított vízibolhát, „vitaminnal” átitatott szárított rákocskát, szárított halmúmiákat és más semmirevaló kosztot ajánlottak számukra. Azok a szerencsés teknősök pedig, amelyek életben maradtak, szép nagyra nőttek, úgy levesestányér nagyságúra, így az elhelyezésük lett a probléma. Ráadásul az akkori szakirodalom afféle kényes, trópusi lényként állította be őket, legtöbbször azt állítva, hogy csak meleg vízben maradnak egészségesek. Így a hatalmasra nőtt teknősök nem kerültek ki a kertbe vagy az erkélyre, és nem is teleltették őket. A nagyra nőtt teknősök szobai tartása pedig nagy problémát jelentett, hiszen terjedelmes férőhelyre volt szükségük, és a ma már viszonylag egyszerűen beszerezhető külső vízszűrőket sem lehetett kapni. Ez is az egyik oka annak, hogy jelentős részüket egyszerűen természetes tavakba és folyókba szélnek eresztették, és nem is sejtették, hogy ezzel ökológiai katasztrófát idéznek elő. Ugyanis

Másfelől az ékszerteknősök olyan betegségeket hordozhatnak, amelyek végzetesek hazánk páncélos hüllőjére. Kezdetben csak az elengedett teknősök okoztak gondot, majd eljött az idő, amikor tojást raktak, és a kis teknősök kikeltek. Igaz, ebben már a globális felmelegedés is ludas. Az ékszerteknősök az enyhe teleket is remekül átvészelik, így nem csoda, hogy napjainkban alig van olyan nagyobbacska folyó- vagy állóvíz Magyarországon, amelynek partján ne napozna több-kevesebb ékszerteknős. Ma már mindkét fajt tilos árusítani, de ez sajnos már nem oldja meg a hazánkba „betelepített” egyedek és azok szaporulatának problémáját.

A hetvenes, nyolcvanas évek

A görög- és mór teknősök, ha jóval kisebb számban is, de rendszeresen feltűntek a hazai üzletekben. Hamar gazdához kerültek, mert nagy volt rájuk az igény. Később már nagyüzemi szinten csempészték őket, persze nem csak hazánkba, hanem Európa más országaiba is. Ezért kereskedelmüket korlátozni kellett, így a CITES II. függelékébe kerültek, tehát csak engedéllyel tarthatók. A görög teknősök ma már remekül szaporodnak fogságban, a kikelt kis teknősök bőven fedezik a hazai igényeket.

Használati utasítást persze nem mellékeltek hozzájuk, így az új tulajdonosoknak fogalmuk sem volt az állatuk speciális igényeiről. Mivel minden szárazföldi teknős – így a sztyeppi is – roppant szívós, hónapokig, olykor egy-két évig is eltartott, míg kedvencük végül elpusztult. A sztyeppi teknősök 99 százalékával ez történt. Ma már csak nagy ritkán, tenyésztett sztyeppi teknőst lehet venni, és igencsak ki kell nyitnia a pénztárcáját annak, aki ezt a kerekded páncélú hüllőt szeretné tartani.