A hetvenes-nyolcvanas években még a külföldön már közönséges, tenyésztett állatok beszerzése is nehézségekbe ütközött. Igaz, egyre több pikkelyes kedvencet sikerült behozni például Csehszlovákiából vagy még inkább az NDK-ból. Mindkét ország fényévnyire járt előttünk a kisállattartás terén. Ezt bizonyítja az is, hogy ezekben az országokban számos könyvet jelentettek meg róluk, és – igaz, az akvarisztikával közösen – önálló folyóiratuk is volt. A hazai hüllőbarátok többnyire egymás között csereberéltek, a külföldről így-úgy behozott állatok hamar gazdára leltek, olyannyira, hogy alig jutott belőlük az állatkereskedésekbe.

Később, a rendszerváltás után gyökeresen megváltozott a helyzet, óriási számban és ma már szinte hihetetlen fajgazdagságban érkeztek hazánkba a legkülönfélébb társállatok, beleértve a kétéltűeket és hüllőket is.

Szegényes szakirodalom

Az első „terrarisztikai” munka Horváth Károly: Aquarium, terrárium című könyvecskéje volt 1924-ben. Nem tekinthető szakkönyvnek, inkább csak afféle kedvcsináló a hazai fajok tartására. Külhoni fajt csak egyet említ, a görög teknőst. Pár mondatban leírja, szerinte miképp kell gondozni e teknőst, de később inkább arról elmélkedik, hogy milyen szívós állat derék páncélosunk, és milyen sokáig életben marad, ha ilyen vagy olyan rettenetes dolog történik vele. (A részleteket mellőzöm.) Egyszóval ez a könyvecske nem sokat lendített a hazai a hüllőhobbi ügyén.

Az 1960-as években két kiadást is megért Oláh József: Akvárium, terrárium, szobakert című kötete, amely azonban mindössze 12 oldalon foglalkozott a kétéltűek és hüllők elhelyezésével és gondozásával.

Vásárhelyi István: A kétéltűek és hüllők hasznáról, káráról című könyve 1965-ben jelent meg. A kötet bemutat minden hazánkban élő fajt, emellett egy fejezetet a fogságban tartásuknak is szentel.

Az áttörést Pénzes Bethen 1972-ben megjelentetett, azóta már többször újra kiadott könyve, a Terrárium hozott. E könyvből bárki elsajátíthatta a kisállattartás alapjait, és ha röviden is, de bemutatta a leggyakrabban tartott kétéltűeket, hüllőket, kisemlősöket, kiegészítve néhány akkoriban még „álomállatnak” tűnő fajjal – ilyen volt például a kajmán és az óriáskígyó.

Pénzes könyvét két, a Süni Zsebkönyvtár sorozatban megjelent könyvecske, Gergelics Lászlő: Az ékszerteknősök, illetve Fehér Tamás: Terrárium című munkája követte. Mindkettő a nyolcvanas évek közepén jelent meg.

1990 után közel kéttucatnyi rosszabb-jobb hüllőkel foglalkozó könyv látott napvilágot, ám az utóbbi években gyakorlatilag egy sem került már könyvesbolti forgalomba. Sőt, 1999 és 2007 között egy nívós folyóiratunk is volt, Terrárium címmel.