0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. július 4.

Szarvasbékák, szelíd óriások a terráriumban

A dél-amerikai szarvasbékák (Ceratophrys) az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a terrarisztikában jártas-és becsatlakozó állattartók körében egyaránt. Vajon mitől lett ilyen kedvelt faj?

Terráriumi tartás és környezeti igényeik

Extrém inaktivitásuk miatt egy felnőtt példány számára már egy 30x30x30 centiméteres terrárium is elegendő. A túl nagy tér sokszor csak stresszeli őket, vagy megnehezíti számukra a zsákmány megtalálását. A legfontosabb a megfelelő minőségű és vastagságú talaj. Ideális a kókuszrost vagy a tőzegtégla, amelyeket 8-10 centiméter vastagságban kell biztosítani, hogy az állat a természetes ösztöneinek engedve kényelmesen beáshassa magát. A talajnak folyamatosan, egyenletesen nedvesnek kell lennie, de sosem sarasnak vagy tocsogósnak. A pangó víz vagy a szennyezett, ürülékes talaj napok alatt súlyos bakteriális és gombás bőrfertőzéseket okozhat. Hőmérséklet tekintetében a 24-28 °C az ideális. Ezt szükség esetén a terrárium oldalára helyezett fűtőlappal biztosíthatjuk. Fontos, hogy az aljzatfűtés tilos, mert a békák hűtés céljából ásnak lefelé, így a talajfűtés túlhevülést okozhatna. Egy sekély itatótál is szükséges, amelybe a béka bele tud mászni hidratálódni.

A vízszint soha ne legyen magasabb az állat állánál, mert kifejezetten rossz úszók.

Különleges UV-B megvilágítást a legtöbb tenyésztő szerint nem igényelnek, ha a vitaminpótlás megfelelő. Egy gyenge spektrumú lámpa segítheti azért a természetes nappal-éjszaka ritmus fenntartását. A szarvasbékák szigorúan magányos állatok. Ragadozó ösztönük olyannyira erős, hogy gondolkodás nélkül felfalják fajtársaikat, ezért kizárólag egyesével tarthatók. Emellett nem „simogatható” kedvencek. Bőrük érzékeny az emberi kézen lévő sókra és olajokra, a kézbevételt pedig stresszként élik meg, ami védekező, fájdalmas harapást válthat ki.

szarvasbékák
Szarvasbéka (Fotó: Wikimedia Commons/Maarten Sepp)

Táplálkozás és etetés

Fő táplálékukat különféle ízeltlábúak és gyűrűsférgek alkotják. A házi tücsök, a vándorsáska, csótányok, valamint a vastag földi giliszták tökéletes alaptáplálékok. A gerinces táplálék, például a szopósegér, kisebb halak etetése nagyon látványos, de szigorúan korlátozni kell havonta legfeljebb egy-két alkalomra. Magas zsírtartalmuk miatt könnyen elhízást okozhatnak. Minden táplálékállatot etetés előtt megfelelő, hüllőknek és kétéltűeknek szánt kalcium- és (havonta párszor) multivitamin-porral kell behinteni. Az etetés gyakorisága a kortól függ: a fiatal, növekedésben lévő egyedeket 2-3 naponta, míg a kifejlett példányokat elég heti 1-2 alkalommal etetni.

Szaporodás és élettartam

A szarvasbékák fogságban való szaporítása komoly kihívás. A tenyésztők először egy hetekig tartó, hűvösebb és szárazabb időszakot idéznek elő, amelyet hirtelen hőmérséklet-emelkedés és egy napokig tartó intenzív „esőztetés” követ. A hímek ilyenkor hangos, röfögésszerű hanggal hívják a nőstényeket, majd a hátukra kapaszkodva termékenyítik meg a lerakott petéket. Egy egészséges nőstény akár 1000-2000 petét is rakhat. A kikelt ebihalak erős állkapoccsal rendelkeznek, és hajlamosak a kannibalizmusra. Ezért óriási teret és folyamatos, bőséges táplálékot kell biztosítani nekik, vagy egyenként, apró poharakban kell felnevelni őket. Megfelelő tartási körülmények mellett a szarvasbékák meglepően hosszú életűek, akár 7-10 évig is élhetnek.

Teknősök minden mennyiségben – Magyar Mezőgazdaság

Hím nélküli szaporulat- szűznemzés a terráriumi állatoknál – Magyar Mezőgazdaság

Forrás: magyarmezogazdasag.hu