Az MGKSZ kedvezményrendszert dolgozott ki, hogy ösztönözze a magyar fajták kiállítási jelenlétét. Mi a kedvezményrendszer lényege, és tud hasonlóról külföldön?
– Tavaly döntött úgy a szövetség elnöksége, hogy felméri a hazai fajták helyzetét, és ahol szükséges, támogatást nyújtunk, hogy a még létező fajtáinknak ne csak múltja és jelene, hanem jövője is legyen. A fajták fennmaradása ismertségükön, így a népszerűsítésen is múlik. Több magyar kitenyésztésű fajta is van, ami évek vagy évtizedek óta nem szerepelt kiállításokon, ezáltal lehetősége sem volt, hogy „eladja” magát a látogatók, a jövő tenyésztői számára. Bízunk benne, hogy a kiállítási jelenlét új tenyésztőket vonz, és általuk a fajták továbbra is fennmaradnak. A kedvezményrendszerben ingyenes nevezési lehetőséggel, oltóanyaggal vagy takarmány-kiegészítőkkel ösztönözzük a veszélyeztetett fajták tenyésztőit. Hasonló kezdeményezésről külföldön nincs tudomásom.
Mit lehet tenni a kritikusan alacsony egyedszámú magyar fajták megmentésére? Ha kicsi az egyedszám, akkor előbb-utóbb olyan mértékű beltenyésztés lesz, ami a fajta genetikai leromlásához vezethet. Ez hogyan kerülhető el? Esetleg újra létrehozható egy adott fajta, ha tudjuk mely fajtákból alakult ki? Volt már ilyenre példa?
– A statisztika alapján lehetőségünk van az adott fajták tenyésztőit „összekapcsolni”, hogy együtt dolgozzanak a fajtájukért. A beltenyésztés ellen felléphetünk rokon fajták bekeresztezésével, ami így a tenyésztői munka kihívásait is magában hordozza. De igen, egy adott fajta újra kitenyészthető. Sok fajtánál rendelkezésre áll az információ, hogy annak idején milyen ősökből tenyésztették ki, és volt már ilyenre példa. A legismertebb visszatenyésztett fajtánk egyben az egyik legrégebbi dokumentált magyar galambfajta, a pesti gólyás keringő.
Fotó: MMG/Csatlós Norbert
Mi a terv a szováti kékkel, hogyan stabilizálják az egyedszámát?
– A szováti kék kérdése most nagyon időszerű. 2026-ban lett 40 éve annak, hogy önálló fajta lett; a rendelkezésre álló adatok alapján napjainkban 5 tenyésztőnél összesen 29 tenyészpár az állománya. Sajnos tavaly nyáron elveszítettük a fajta kitenyésztőjét, dr. Bessenyei Istvánt. Pista bácsi haláláig tenyésztette a fajtát. Halála után az állománya a szövetség génmegőrző telepére került, ahol az idei évben 5 tenyészpárral kezdjük a tenyésztését. A szováti kék esetében is ismert, hogy milyen fajtákból alakították ki, így lépéseket tudunk tenni a fenntartása érdekében. Bízom benne, hogy 2027-ben, mire a következő felmérést elkészítjük, nagyobb populációval rendelkezünk ebből a fajtából is.
Én magam postagalambok mellett magyar csirkegalambokat tartok. Az utóbbiakról tudom, hogy nagy átalakuláson ment át a fajta, míg egy mezőző, húsjellegű galambból mára egy, az eredetinél kisebb röpképességű alakgalamb lett, amit, mondjuk, sokan csak dajkagalambnak tartanak. Más magyar fajták is ehhez hasonlóan folyamatos átalakuláson mennek keresztül? Ha igen, akkor a standard időnként változik?
– Az eredeti fajtaleíráshoz képest nagy volt az átalakulás ennél a fajtánál is. A szabályzatok szerint a fajtaleírás módosításra 5 évente van lehetőség. Ennyi idő alatt akkora horderejű változás egyik fajta esetén sincs, hogy drasztikusan változzon a kinézete. Az utóbbi években több fajtának is módosult, pontosításokkal lett kiegészítve a fajtaleírása.
A magyar díszposta andalúz színt pár éve jegyezték be. Jelenleg vannak elismertetés alatt álló magyar galambfajták, vagy már meglévő fajtán belül új színek?
– Jelen pillanatban elismertetés alatt álló új fajtajelölt nincsen. Új színváltozat elfogadtatása például a szegedi magasszálló keringőnek kezdődött meg 2025-ben.
A felmérés alapján ön hogy látja a magyar fajták jövőjét?
– Néhány fajta esetében elkeserítő a populáció helyzete, de bizakodóak vagyunk, hogy talán nem léptünk még be az utolsó órába, és minden fajtánk létezni fog akár 20-30 év múlva is. A mi munkánk hasonlít az erdészekére: azért dolgozunk, hogy az unokáink élvezzék a gyümölcsét.
Arról van statisztikai adatuk, hogy lakosságszámra vetítve hazánkban mennyien galambásznak a környező vagy más európai országokhoz viszonyítva?
– Nincs ilyen statisztikánk, és nem is tudom, hogyan lehetne készíteni. A postagalambászok külön szövetségbe tömörülnek. A díszgalambtenyésztők közül is sokan saját szórakoztatásunkra galambásznak, nem tagjai egyesületeknek, civil társaságoknak, ezáltal az MGKSZ-nek sem. Szlovákiában például kevesebb a galambászok száma, de sokkal többen tartanak baromfit és nyulat. A megfigyelések alapján az utóbbi két faj állományai emelkedő tendenciát mutatnak, míg a galambok és a galambászok száma ott csökken. Sokan akkor lennénk, ha minden honfitársam galambászna.
