Betelepítését egyszer, a december és február közötti időszakban, a tartós felmelegedés előtti időszakra érdemes ütemezni. A ragadozó atka áttelelt egyedeit tartalmazó filccsíkokat a gyümölcsfa ágaira kell erősíteni.

A T. pyri kifejlett egyedei a takácsatkákkal közel azonos nagyságúak, testük ovális, körte alakú. Általában áttetsző, világossárga színűek, de ha takácsatkákkal táplálkoztak, a testükben pirosas foltok jelennek meg. A piros gyümölcsfa-takácsatka kelésének idején jönnek elő a telelőhelyekről és egyaránt táplálkoznak lárvákkal és kifejlett egyedekkel. Késő őszig is megtalálhatók a gyümölcsfák levelein. A nőstények – többnyire több egyedből álló kolóniákban – telelnek át a gyümölcsfák kérge és a rügypikkelyek alatt.

A szilvafák kártevő atkáinak legfontosabb természetes ellenségei között tartják számon az Amblyseius aberrans fajt. Fő zsákmányállatai a takácsatkák (pl. a piros gyümölcsfa-takácsatka) tojásai és fiatal lárvái. Takácsatkák hiányában levélatkákkal és más, a gubacsatkák családjába tartozó növényevő atkákkal is táplálkozik. Főleg a levelek fonákán tartózkodik, különösen kedveli a szőrösebb fonákú leveleket, amelyek kedvező mikroklímát biztosítanak számára. A kifejlett atkák 0,3-0,4 mm hosszúak, testük körte alakú, ovális és lapított, ami a ragadozó atkákra jellemző.

Ez a faj arról is ismert, hogy alacsony sűrűségben is nagy hatékonysággal képes szabályozni a kártevő atkák populációit és ellenállósággal rendelkezik a környezeti stresszhatásokkal szemben. A tél folyamán az atkák egy része elpusztul, ezért tavasszal csak nagyon alacsony egyedsűrűségben vannak jelen a leveleken. Az A. aberrans egyedei a többi ragadozó atkához hasonlóan fokozottan érzékenyek a rovar- és a nem szelektív atkaölő szerekre. A növényvédő szeres kezelések elhagyását követően más ragadozó fajokkal együtt hatékony szabályozói a kártevő atkáknak.

A Stigmeidae családba tartozó Zetzellia mali ragadozó atka igen gyakori faj a hazai gyümölcsösökben. Táplálkozása során levélatkákat (pl. almatermésűek levélatkáját) és különféle takácsatka-fajok (piros gyümölcsfa-takácsatka, kétfoltos takácsatka, barna gyümölcsfa-takácsatka) tojásait szívja ki. Ezenkívül hosszabb ideig pollennel vagy a fák leveleinek nedveivel táplálkozva is képes életben maradni. A takácsatkáknál kisebb méretű, tojásdad alakú, narancs- vagy citromsárga színű. Évente három-négy nemzedéke van, és a nőstényei telelnek át a fák kérge és a rügypikkelyek alatt. Az áttelelt nőstények tavasszal (április közepe-vége felé) válnak aktívvá és kezdik meg a tojásrakást. A Zetzellia mali lassabban szaporodik, mint sok más ragadozó atka (pl. a Phytoseiidae család tagjai), de képes tartósan fennmaradni alacsonyabb zsákmánysűrűség mellett is, mivel virágporral vagy gombákkal is táplálkozik. Lomha mozgású állat, ezért élete során főként a takácsatka-tojásokat és a nyugvó alakokat pusztítja.

Ilyenek a folyamatosan virágzó gyepfelületek, vagy az egyéb atkafajok (pl. Tydeus nemzetség), amelyek szintén másodlagos táplálékforrásul szolgálnak a tenyészidőszak elején, amikor a kártevő atkák egyedszáma még alacsony.

A ragadozó atkák a hagyományos növényvédelmi technológiák abbahagyását követően a második-harmadik évben képesek felszaporodni olyan mennyiségben, hogy a populációszabályozó tevékenységük is érvényre jusson. Közülük a Zetzellia mali az a faj, amely leghamarabb jelenik meg és rövid időn belül a kártevő atkanépesség hatékony szabályozójává válik. Ezért indikátor fajként is jelentős szerepet játszik. A ragadozó atkák kiváló választásnak bizonyulnak a fenntartható gazdálkodási formákban, mivel környezetbarát alternatívát kínálnak a kémiai növényvédelemmel szemben.

A gyümölcsfákon leginkább vizuális vizsgálattal (kézi nagyítóval) vagy levélmintavétellel ellen­őrizhetjük, hogy vannak-e jelen ragadozó atkák.