Szerző: Barakonyi Enikő

Magyarország számos termőtáján a kajszi, az őszibarack, a cseresznye, de sok helyen még az alma és a körte is tetemes károkat szenvedett. Több ültetvényben gyakorlatilag teljes terméskiesés következett be, ami nemcsak az adott év árbevételét veszélyezteti, hanem hosszabb távon is komoly gazdasági következményekkel jár.

Ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e fagykár, hanem az, hogy milyen gyakran és milyen mértékben kell vele számolni. A klímaváltozás hatására a vegetáció korábban indul, ugyanakkor a tavaszi lehűlések továbbra is rendszeresen visszatérnek. Ez azt jelenti, hogy a virágok és a fiatal gyümölcskezdemények hosszabb ideig vannak kitéve a fagy kockázatának. Ebben a helyzetben egyre világosabban látszik: a sikeres alkalmazkodás nem egyetlen technológiai elemről szól, hanem a termesztési stratégia újragondolásáról.

Az elmúlt évtizedekben sok gazdaság a specializáció irányába mozdult el. Nagyobb ültetvényfelületeken egyetlen kultúrára vagy akár néhány fajtára épült a termelés. Ez gazdaságilag kedvező lehetett stabil körülmények között, ugyanakkor rendkívül sérülékennyé teszi a gazdaságokat szélsőséges időjárási helyzetekben. Ma már egyre több árutermelő gazdaság is felismeri azt, amit korábban inkább a családi gazdaságok gyakoroltak: a diverzifikáció biztonságot ad. Egyre gyakoribb, hogy ugyanazon gazdaságban cseresznye, kajszi, őszibarack, alma és körte is megtalálható. Ha az egyik kultúrát teljes fagykár éri, a másik még termelhet bevételt.

A szilva mint „biztonságos kultúra”

Az utóbbi években sok helyen megfigyelhető, hogy a termesztők kevésbé beruházásigényes kultúrák felé fordulnak. Ennek egyik legjobb példája a szilva, amelynek termesztése számos esetben kisebb beruházással jár, mint például az intenzív cseresznye- vagy almaültetvényeké.

A legtöbb fajta sokoldalúan felhasználható, nemcsak feldolgozásra, hanem frisspiaci értékesítésre is alkalmas, illetve fontos érv a szilvatelepítés mellett a kifejezetten hosszú szüreti szezon: ma már júliustól októberig szedhetünk friss gyümölcsöt, és a legkésőbbiek akár karácsonyig is tárolhatók. A korai fajták közül a Julika® Hoh 8679® váltotta be leginkább a hozzá fűződő reményeket középnagy gyümölcsei, magas cukortartalma, kemény gyümölcshúsa és öntermékenysége miatt; a legkésőbbi fajtacsoportban pedig a Tophit® és a Topend Plus® a legkedveltebbek. A Tophit® gyümölcsei hatalmasak, magas Brix-értékkel és kiváló tárolhatósággal, viszont a fajta megfelelő porzópartnert és következetes monília elleni védelmet igényel. A Topend Plus® érési ideje pár nappal későbbre esik, jelenleg a legkésőbbi fajtánk, nagy, aromás, magvaváló gyümölcsei akkor adnak kielégítő termésmennyiséget, ha a megfelelő megporzó fajtát tudjuk telepíteni mellé.