0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. július 23.

Miért gyökeresedik könnyen egy pozsgás, és miért olyan nehezen egy fenyő?

A növényszaporítással foglalkozók ismerik azt a jelenséget, hogy egy pozsgás növény letört hajtása biztosan meggyökeresedik, míg egy lombhullató cserje dugványa már jóval több odafigyelést igényel, a fenyők pedig sokkal problémásabbak.

Miért nehéz a nyitvatermők dugványozása?

A nyitvatermők, például a fenyők, ciprusok, hamisciprusok vagy borókák egészen más fejlődési stratégiát követnek. Ezek a növények elsősorban magról újulnak meg, és evolúciójuk során nem alakult ki olyan erős vegetatív szaporodási képesség, mint a legtöbb zárvatermő növénynél. Hajtásaik gyorsan elfásodnak, szöveteik erősen specializálódnak, sejtfalaik nagy mennyiségű lignint tartalmaznak, emellett gyantajáratok is átszövik őket.

Ezek a szövetek sokkal kevésbé képesek arra, hogy újra osztódó állapotba kerüljenek, ezért a sebzés után gyakran csak a seb záródik be, de új gyökerek nem képződnek. A növény fejlődési programja egyszerűen nem arra épül, hogy egy letört ág önálló életet kezdjen.

A nyitvatermők dugványozása ezért csak speciális körülmények között lehet sikeres. Többnyire fiatal, félfás hajtásokat használnak, amelyeket magas páratartalom mellett, pontos hőmérsékleten és gyakran gyökereztető hormon alkalmazásával nevelnek. Még így is előfordulhat, hogy csak a dugványok kisebb része fejleszt gyökeret.

fenyő luc
Fotó: MMG/Csatlós Norbert

A hormonok szerepe

A gyökérképzés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő hormonális egyensúly. A növényi hormonok közül az auxinok serkentik leginkább a járulékos gyökerek kialakulását, míg más hormonok, például a citokininek inkább a hajtásfejlődést támogatják. A könnyen dugványozható növényekben a sebzés után gyorsan kialakul az a hormonális állapot, amely a gyökérkezdemények fejlődését indítja el. A nyitvatermőknél ez a folyamat sokkal lassabb vagy gyengébb, ezért a dugványok gyakran elpusztulnak, mielőtt elegendő gyökeret tudnának fejleszteni.

Fotó: MMG archív

Evolúciós különbségek a háttérben

A pozsgások, a lombhullató cserjék és a nyitvatermők eltérő gyökeresedési képessége tehát nem véletlen. A pozsgások számára a letört hajtások túlélése fontos alkalmazkodási előnyt jelentett, ezért rendkívül hatékony regenerációs mechanizmusokat fejlesztettek ki. A lombhullató cserjék jelentős része szintén képes vegetatív úton terjedni, ami növeli túlélési esélyeiket. A nyitvatermők ezzel szemben fejlődésük során elsősorban a magról történő szaporodásra és az egyetlen erőteljes növekedési tengely fenntartására specializálódtak. Éppen ezért fordulhat elő, hogy egy pozsgás növény letört hajtása néhány hét alatt önálló növénnyé válik, egy cserjedugvány megfelelő gondozás mellett jó eséllyel meggyökeresedik, míg egy fenyő esetében ugyanez a folyamat sokkal ritkább és lényegesen nagyobb szakértelmet igényel.

Forrás: www.magyarmezogazdasag.hu