A körterozsda látványos, narancssárga foltokat okozó gombabetegség, amelynek különlegessége, hogy a fejlődéséhez két gazdanövényre van szüksége: a körtére és bizonyos borókafajokra. Hazánkban régebben csak szórványosan fordult elő, de a kertekbe dísznövényként telepített borókafajták terjedése miatt mindenhol megnőtt a betegség veszélye.

A fertőzött levelek színén május közepétől 5-10 mm átmérőjű ovális, kezdetben halványzöld, majd sárga, később narancsvörös, sárga udvarú foltok nőnek. Később, 10-15 mm-es nagyságot elérve sötétvörösre színeződnek. Július végétől a foltokkal átellenes fonákon fürtszerű, 3-4 mm-es szemölcsök fejlődnek. Ha egy levélen legalább négy-öt ilyen folt van, akkor az idő előtt lehullik, ami gyengíti a fákat. Nagymértékű megbetegedésre akkor lehet számítani, ha a körtefák közelében 100 méteres körzetében fogékony borókák találhatók. Mivel a gomba fejlődéséhez mindenképpen két gazdanövény kell, ezért legjobb megelőzési mód, ha az egyiket eltávolítjuk, vagy dísznövényként nem fogékony borókafajokat telepítünk. Gyenge mértékű fertőzés esetén a beteg körteleveleket lehetőleg már júliusban távolítsuk el, mielőtt a fonákon képződő ecidio­spórák kiszóródnának és a szomszédos borókákat megfertőznék. Növényvédő szerekkel csak a körtét védhetjük. A felszívódó szerek közül pl. a Score 250 EC egyaránt hatásos a varasodás és a körterozsda ellen.

A körte mikoszferellás levélfoltossága okozta fertőzés nyomán a nyár elejétől a körtefák levelein először egyesével, később csoportosan álló, 2-3 mm átmérőjű, többnyire kerek foltok keletkeznek. A foltok kezdetben egynemű barnák, később a közepük világosszürke, ezüstösen csillogó lesz, határoló szegélyük pedig barna. Az erősen fertőzött levelek idő előtt lehullanak, és szélsőséges esetben a fák már augusztusban teljesen kopaszon állhatnak. A ’Diel vajkörte’ és a ’Bosc kobak’ fajták különösen fogékonyak a kórokozóra. A gombás betegségek elleni tavaszi kezelések elegendő védelmet nyújtanak a körterozsda ellen is. Mivel a kórokozó a lehullott, fertőzött leveleken telel át, a lehullott lomb összegyűjtése és elégetése vagy aláforgatása ajánlott.

Közülük az almamoly nyári nemzedékének rajzása rendszerint július közepén kezdődik és szeptember elejéig tart. A hernyó magházig hatoló járatot készít a gyümölcsbe, és azt ürülékével szennyezi, amivel étkezésre, feldolgozásra alkalmatlanná teszi azt. A kis hernyók a kocsány mellett, vagy a sodrómolyok okozta hámozgatásokon át furakodnak be a gyümölcsbe, ahol a magvakkal táplálkozva felélik a magházat. Egy hernyó teljes fejlődésideje alatt két-három gyümölcsöt is tönkretesz. A fertőzött gyümölcsök általában lehullanak a fáról. Évente két nemzedéke fejlődik. A kifejlett hernyók telelnek át a fakéreg alatt és az egyéb védett helyeken, fehér gubóban. A lepkék rajzása szexferomon-csapdákkal jól nyomon követhető. A védekezés akkor válik indokolttá, ha a csapdák öt lepkét fognak egy hét alatt. A hernyók ellen a készítményeket az észlelést követő 10-15 nap múlva kell kijuttatni, amíg a hernyók be nem furakodnak a gyümölcsbe.

A körtemoly kártétele hasonlít az almamolyéhoz, az alapvető különbség az, hogy a hernyó a tojáshéj alatt közvetlenül a gyümölcsbe furakodik be, és a magházig hatoló ürülékmentes járatot készít. A hernyó kizárólag a körtemagvakkal táplálkozik. Kifejlődése után a gyümölcs felszínéig rágott, 2-3 mm átmérőjű nyíláson távozik, és a talaj felső rétegében gubóban áttelel. A károsított gyümölcs nem hullik le. A körtemolynak évente csak egy nemzedéke fejlődik, és szinte kizárólag a körtét (ritkábban a birset) károsítja. A hatékony védekezés kulcsa az időzítés, amit szexferomon-csapdákkal lehet pontosan meghatározni. A rajzás általában június végén vagy július elején kezdődik. A permetezést a hernyók kikelésének idejére, általában a rajzáscsúcs után 7-10 nappal kell időzíteni. A törzsre kihelyezett hullámpapírövek segítenek összegyűjteni a bábozódni készülő hernyókat.