A paradicsomhajtatók most sok ponton eljutottak ugyanoda, ahol az uborkások már évekkel korábban jártak. A ToBRFV és a CGMMV (uborka zöld foltos mozaikvírus) egyaránt tobamovírus, ezért a higiéniai logika szinte ugyanaz. Nagyon jó döntése az uborkahajtatóknak a turnus végi „reset”, azaz, hogy az akár 5-7 hetes szervizperiódusban mindent fertőtlenítenek. Erre kiválóan alkalmas a FerSol készítmény, fertőtlenítő hatása többszöröse a korábban használtaknak.

A legfontosabb, hogy a vírusnyomást alacsonyan kell tartani, és ehhez fokozni kell a higiéniai intézkedéseket. A pepino mozaik vírus ellen vakcinázni kell, hogy elkerüljük a dupla fertőzést egy vad rasszal. Ha pedig rezisztenciatörés történt, akkor mindenképp termesszünk más rezisztenciagént tartalmazó fajtát.

Ide is megérkezett

Nyugat-Európában, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában már régóta szenvednek tőle a hajtató kertészek, és csodálkoztak, hogy nálunk nem volt jelen. Ennek vége szakadt, hozzánk is bekerült a Nesidiocoris tenuis ragadozó poloska, és Csongrád megyében igen erős a fertőzése.

Először azt lehet észlelni, hogy a növény furcsán nyurgul, mert a levelek lerövidülnek a károsító szívogatásától. Majd csomósodásokat is megfigyelhetünk a fiatal hajtásokon, a károsító ugyanis egy helyre jár inni, azaz mindig azonos helyen szúrja meg a szárat, amitől ott megvastagszik a szövet. Odáig is eljuthat a károsítás, hogy a hajtáscsúcs teljesen megsemmisül a sok szívogatástól.

A hajtáscsúcsot kell célba venni

Szlovákiai tömeges felszaporodásakor pánikmegoldásként bevittek egy nagy kifeszített sárga ponyvát az üvegházba, végigtolták a sorvégi művelőúton, miközben a sorok másik végéről ventilátorokkal igyekeztek ráfújni a poloskákat. Sajnos mindez kevés sikert hozott.

Főként a világított vagy télen áthúzódó termesztést veszélyezteti. A szeptemberi, októberi ültetésnél ugyanis még meleg van, és a külső környezetből könnyen betelepülhet. A kártétel megelőzésére ezért nem hagyható el a vegyszeres kezelés még a kultúra elején, például a NeemAzal készítménnyel. A Macrolophus telepítését pedig fokozni kell, célszerű négyzetméterenként kettőre emelni a számát, hogy betöltsük az ökológiai rést, és ezzel akadályozzuk a Nesidiocoris tenuis felszaporodását. Jó megoldás a csapdázás (Horiver Drystick), idén több helyszínen kipróbálták, és a feromonok mellett ez adta a legjobb eredményt, a sárga ragasztóanyag hatékonyan vonzotta a poloskákat.

Ha már elterjedt, akkor rendszeresen kell „fújni” a csúcsot, például a Capsanem (Steinernema carpocapsae) fonálférgeket tartalmazó készítménnyel. Lehetőleg borult időben, hajnalban juttassuk ki, mert a fonálféregnek párás körülmény kell, hogy életben maradjon és behatoljon a kórokozóba. A hajtáscsúcsot kell célba venni, mert a Nesidiocoris tenuis általában ott tartózkodik, miközben melegben a Macrolophus inkább a jobb klímájú alsóbb részeken marad, így azokat megkíméljük.

A természetes piretrin is hatásos, de azt éjszaka kell kijuttatni, mert fényben azonnal lebomlik. Ahol levélatkával és a Nesidiocoris tenuis ragadozó poloskával egyaránt küzdenek, ott a Thiovit Jet lehet a megoldás. Az emamektin-benzoát hatóanyagú Affrimnak pedig az az érdekessége, hogy erre érzékenyebb a Nesidiocoris tenuis, mint a Macrolophus. De csak akkor vessük be, ha nagy a baj, mert Hollandiában már kialakult rá a rezisztencia. A készítmények mellé ajánlott keményítőalapú tapadásfokozót adni (Adnem), ami akár önmagában is hatásos.

Ezeknél erősebb hatású készítményt kizárólag az utolsó terméskötés után szabad bevetni, korábban „ne lőjük el a nagyágyúkat”, figyelmeztetett Forray Alfréd. A Closer (szulfoxaflor), Sivanto (flupiradifuron) vagy Decis Mega nyár közepi kijuttatásával súlyos veszteséget okoz magának a kertész, mert a ragadozó poloskák elpusztításával a liszteske robbanásszerűen elterjed, és ha van Tuta, az is fertőz.

A ToBRFV trükkje

A TM2 rezisztenciagénnek, illetve TM22 változatának majdnem 60 évig köszönhettük a paradicsomok tobamovírusokkal szembeni ellenállóságát. Hatékony védelmet nyújtott a dohány mozaik vírus (TMV), a paradicsom mozaik vírus (ToMV) ellen. Ez a gén olyan volt, mint egy nagyon jó arcszkenner, a növénybe kerülve felismerte az említett vírusok úgynevezett mozgásfehérjéjét, gyors helyi védekezési (hiperszenzitív) reakciót indított (sejthalál), megsemmisítette a fertőzött sejteket és kizárta a vírust. A kórokozó ugyan bejutott a növénybe, de nem tudott szétterjedni. A TM2, illetve TM22 sikere tehát az lehetett, hogy figyelte a vírus mozgásfehérjéjét, ami a sejtről sejtre terjedéshez kell, ha pedig a vírus megváltoztatta ezt a mozgásfehérjét, akkor elveszítette a fertőzőképességét.

Szinte már mindegyik rezisztens fajtánál tapasztaltak vírusáttörést, bár az ilyen fertőzés valamivel lassabban terjed az állományban. A nextstrain.org/community weboldalon a ToBRFV-re rákeresve nyomon követhető, hogy milyen országban milyen rasszai vannak már, a legveszélyesebbek a nagy családok, ahol sok mutáció történt eddig.

Megkülönböztető jegyek

A Nesidiocoris tenuis hasonlít a biológiai védekezés részeként a növényházakba betelepített Macrolophus pygmaeus ragadozó poloskára, a toron lévő „szívecske” mintázat azonban segít attól megkülönböztetni. Emellett fekete sávokkal szegmentáltak a csápjai, és van egy „nyakörve”. A lárvája tömzsibb a Macrolophus lárvájától, és mindig a növény csúcsán fejlődik, a bimbóhoz közel, és ennek a csápja is szegmentált.