Szerző: Kernács Rebeka

De álljunk meg egy pillanatra, és vessünk egy pillantást arra a szigorúan meghatározott életformára, amit a viaszmoly a törzsfejlődése során kialakított magának, és vizsgáljuk meg a méhekkel való együttélését!

Különleges történet ez. A hangyákhoz, a méhek másik régi ellenségéhez hasonlóan a viaszmoly is évmilliók óta szerves része a méhek életének. Jómagam azonban csak akkor fedeztem fel, hogy milyen kártékony is tud lenni „a moly” a kaptárban, amikor elkezdtem méhészkedni, tehát nagyjából ötven éve. Az evolúció mércéjével mérve ez szempillantásnyi idő.

Meg kell hagyni, a molyok kifejezetten ügyesek, ha a méhek fész­kének a meghódításáról van szó. A nagy viaszmoly (Galleria mellonella) még a méhek egyes feromonjait is képes utánozni. Ezzel a mimikrivel észrevétlenül bejuthat a méhcsaládba. A moly által kibocsátott feromonszerű vegyület erősen emlékeztet a méhek kommunikációs feromonjaira, emiatt a méhek nem ismerik fel a molyt, és szabaddá válik az út a kaptár belsejébe. A viaszmoly tehát már nagyon régóta bejáratos a méhek fészkébe. Ez a kapcsolat nem ma kezdődött.

Időnként elnézegetem a kereteken ólálkodó kifejlett viaszmolyokat. Azt várnám, hogy a méhek azonnal megtámadják, de rendszerint semmit sem tesznek a betolakodó kitessékelése érdekében. Általában tudomást sem vesznek róla. Ezt mindig némi csalódottsággal vettem tudomásul.

Evolúciós kapcsolat és stratégiák

A viaszmoly és a mézelőméh két teljesen különböző állatfaj, amelyek speciális kölcsönhatások sorát alakították ki az evolúció folyamán.

A mézelőméhek az Apocrita alrend tagjai, amelynek fő jellemzője a keskeny derék („darázsderék”), azaz a tor és a potroh éles elválása. A viaszmolyok ezzel szemben a Lepidoptera rendbe tartoznak, a lepkék és molylepkék rendjébe. A méhek és a viaszmolyok egyaránt rovarok, bár a legkevésbé sem hasonlítanak egymásra. A közöttük lévő kapcsolat leginkább közös evolúcióként írható le.

A méhek (Apis nemzetség) jelenlegi ismereteink szerint 30-40 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki. A méhek és viaszmolyok közötti speciális kapcsolatrendszer, amelyben a molyok a méhekkel való együttéléshez és a méhcsaládon belüli táplálkozáshoz alkalmazkodtak, együttes törzsfejlődést feltételez. Ehhez valószínűleg meglehetősen hosszú időre, talán évmilliókra volt szükség, amelynek során mindkét faj fejlődését az egymás viselkedésére adott válaszok határozták meg.

A viaszmolyok lényegében a méhek élősködői. Fejlődésük során megtanulták kihasználni a méhcsaládban található erőforrásokat, különösen a méhviaszt, amely a hernyóik számára elsődleges táplálékul szolgál. A hosszú láncú alkánokból, zsírsavakból és észterekből álló méh­viasz megemésztésének a képessége magas fokon specializálódott emésztőrendszert, tehát nagyfokú alkalmazkodást feltételez a viaszmoly hernyója részéről. Ez a képesség valószínűleg a méhek gazdag és viszonylag védett tartalékainak a kihasználására irányuló stratégia része.