0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. augusztus 24.

A viaszmoly és a méhek

Vitán felül áll, hogy régi ismerősünk, a viaszmoly a méhészek és a méhek életét egyaránt megkeseríti.

A viaszmoly életciklusának alkalmazkodása a méhekéhez

A viaszmolyok életciklusa szintén szorosan kötődik a kaptárbeli környezethez:

Peték: A kaptárfal repedésébe vagy régi lépekbe petéznek. A petékből aprócska hernyók kelnek ki (első lárvaállapot), amelyek gyorsan keresztülpréselik magukat a repedéseken, és a fészekbe betolakodva megkezdik a táplálkozást. A peték lehetnek a méhcsaládon kívül is.

Hernyók: A viaszmoly legkártékonyabb megjelenési formája a hernyó. A hernyók a viaszt, a virágport, a mézet és a kaptár hulladékát fogyasztják. Ezenkívül selymes szövedékkel borított alagutakat, úgynevezett galériákat vájnak a lépbe, ahol elrejtőzhetnek a méhek elől, és zavartalanul növekedhetnek.

Bebábozódás: A hernyók a kaptárban vagy ahhoz közeli védett helyeken bábozódnak be, majd idővel kifejlett molyként kelnek ki.

Más gazdaállatok: A viaszmolyok, kevésbé sikeresen, de poszméheken, magányos méheken és a trópusi fullánktalan méheken, de néha darazsak és ló­darazsak fészkében is képesek megélni. A legjobb táplálékforrást azonban egyértelműen a méhviasz jelenti számukra.

méhek méhészet
Illusztráció
Fotó: MMG/Koncz János

Földrajzi és ökológiai eloszlás

A viaszmoly világszerte elterjedt, különösen azokban a régiókban, ahol a mézelőméh is jelen van. Elterjedésében nagy szerepet játszott az emberi hanyagság, különösen a méhcsaládok és a méhészeti felszerelések költöztetése során. Kaptárak milliói és a folyamatos vándoroltatás új élőhelyek gazdag választékát és a népesség gyarapodásának végtelen lehetőségét biztosítja a viaszmoly számára.

De van egy bökkenő: a viaszmolyok általában rosszul tűrik a hideget. Bizonyos területek egészen tavaszig a viaszmolymentesség boldog békéjét élvezik, mielőtt a molyok újra megjelennének a melegebb hónapokban.

Egy egészséges méhcsaládban azonban, amely elegendő meleget, élelmet és rejtekhelyet biztosít az ellenségnek, még a viaszmoly is képes áttelelni.

Viaszmolyok háborúja

A nagy viaszmoly (Galleria mellonella) és a kis viaszmoly (Achroia grisella) hernyója ugyanazokra az erőforrásokra támaszkodik a kaptárban: elsősorban a méhviaszt, mellette pedig a virágport és a mézet is fogyasztják. Ez a táplálkozásban versengést idéz elő a két molyfaj között, különösen, ha a készletek egyébként is szűkösek. Ennek a két, szoros rokonságban álló molynak azonban meglepő mértékben eltérnek a táplálkozási szokásai.

Kis viaszmoly (Achroia grisella)
Kis viaszmoly (Achroia grisella)
Fotó: Holger Krisp, Wikimedia commons

Galleria mellonella: A nagy viaszmoly hernyója nagyobb és falánkabb, mint a kis viaszmolyé. A kaptár szerkezetében jelentős károkat tud okozni, ahogy viaszfogyasztás közben alagutakat és galériákat rág.

Achroia grisella: A kis viaszmoly hernyója általában kisebb és kevésbé rombol, de szintén viasszal és egyéb kaptártermékkel táplálkozik. Általában ugyanazokon a helyeken telepszik meg, mint a Galleria mellonella hernyói, a már eleve sérült vagy gyenge lépeket részesíti előnyben. Például a lép finomabb, strukturális szempontból kevésbé jelentős részeit keresi, míg a Galleria mellonella nagyobb, kiépített területeket vesz célba.

Ennek ellenére a kétféle molynak nem okoz gondot az együttélés ugyanabban a kaptárban, különösen akkor, ha bőségesen rendelkezésre áll táplálék.

Ha mindkét faj jelen van, a kaptárban okozott kár is jelentősen megnövekszik, mivel több mindent pusztítanak el, és többféleképpen is képesek gyengíteni a lép szerkezetét.

A kezelés szempontjai méhészeknek

A méhészeknek mindkét molyfaj ellen védekezniük kell, ha meg akarják védeni a kaptárt. A védekezés módszerei általában a következők:

Erős, egészséges méhcsaládok nevelése: Az erős, egészséges méhcsaládok maguktól is könnyebben tudnak védekezni a viaszmoly kártétele ellen. A méhek egészségét persze lehetetlen mindig, minden körülmény között megőrizni.

Rendszeres kaptárellenőrzés: Rendszeres ellenőrzéssel időben észlelhetjük a viaszmoly jelenlétét, például a szövedéket, a galériákat vagy a hernyókat.

A kaptár tisztítása: A régi lépek cseréje és általános higiénia fenntartása a kaptárakban és az egész méhészetben segít megelőzni a viaszmoly elszaporodását.

Csapdák és kezelések: A méhészek használhatnak molycsapdákat, biológiai védekezési módokat vagy vegyszeres kezelést a viaszmoly visszaszorítására.

A lépek szellőztetése: Ohio északnyugati részén volt szerencsém lakatlan lépes kaptárakat az oldalukra döntve szellőztetni a méhesben. Ez a módszer csak akkor használható, ha a moly még nem támadta meg a felszerelést. De legalább könnyen kivitelezhető.

Összegezve: a viaszmoly és a méhek

A méhek és a viaszmolyok kapcsolata nagyon hosszú múltra tekint vissza. A méhészek bizonyos szempontból még meg is könnyítették a viaszmoly életét. Természetesen nem ez volt a célunk, egészen más méhészeti szempontok vezettek, a méhektől azonban megtanulhattuk, hogy a viaszmolyoktól a világ végezetéig sem fogunk tudni megszabadulni. Hiszen ez a kapcsolat már a világ kezdete óta tart.

J. E. Tew cikkét a Bee Culture 2024/10. számából ismertette:
Kernács Rebeka

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Méhészet