A törzsfejlődést befolyásoló tényezők

Ha ennyire megéri egy méhcsaládon belül élni és táplálkozni, miért csak két molylepkeféle választotta ezt az utat a törzsfejlődésében? Nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán elfogadható válasz erre a kérdésre, és természetesen nem számítom most ide azokat a mikroszkopikus élősködőket, amelyek szintén a méhek fészkét választották élőhelyüknek. Néhány lehetőséget azonban érdemes számba venni:

Környezeti változások: Az éghajlat változásai és a növényzetben, illetve az ökoszisztémában beállt változások befolyásolhatták a táplálékforrások hozzáférhetőségét és a méhfajok eloszlását, ami hatással lehetett a viaszmolyok fejlődésére.

Különböző méhfajok kialakulása a törzsfejlődés folyamán: A mézelőméhek elterjedése és eltérő evolúciójuk új ökológiai lehetőségeket biztosíthattak a viaszmolynak, segítve a különböző méhfajokhoz és azok környezetéhez való alkalmazkodást.

Hosszú küzdelem

A viaszmoly hernyójának kártétele egy gyenge méhcsaládot fogékonyabbá tehet a betegségekre, illetve az élősködők vagy más kórokozók okozta fertőzésre. A hernyók ürüléke és szövedéke baktériumok és gombák melegágyává válhat, ami még nagyobb veszélyt jelent a méhekre.

Ezek közül néhány:

Propoliszba zárás: A méhek propolisszal tömik be a kaptár repedéseit és nyílásait, ami ideig-óráig megakadályozza a viaszmoly bejutását a kaptárba.

Tisztogató viselkedés: Néhány méhfaj képes felismerni és eltávolítani a kaptárból a viaszmoly hernyóit.

Fenntartás – nem megelőzés: Úgy vélem, a méhek már régen feladták annak a reményét, hogy sikerül kint tartani a viaszmolyt a kaptárból. Ehelyett folyamatosan figyelik a kaptár belsejét, keresik a molytámadásra utaló jeleket, és eseti kezelést alkalmaznak. Ez a gazda-parazita kapcsolat egyik ékes példája.

Fej fej mellett: A viaszmoly hosszú-hosszú idő alatt megtanulta kihasználni a méhek fészkében rejlő lehetőségeket, a méhek pedig – ugyanilyen hosszú idő alatt – megtanulták a védekezés különböző módszereit a viaszmoly támadásaival szemben. Ez a tartós, dinamikus kapcsolat jellemzi a két faj között zajló evolúciós versengést, ahol mindkét fél a másik viselkedésére adott reakció által fejlődik. Adok-kapok… és ez az evolúciós háború még messze nem ért véget.

A szövedékek különösen hatékonyak a méhek visszaszorítására: amíg a méh megpróbál kiszabadulni a ragadós szálak közül, a viaszmoly hernyója egérutat nyerhet.