A sárgarépával az emberiség már igen korán elkezdett foglalkozni. Az eddig jegyzett első ábrázolása a II. századból származik, Ostiá-ban – Olaszország – egy festményen látható. A XVI. században már fehér, sárga és piros színű sárgarépa jelenik meg egy képen, de valljuk be, saját élményünk kora gyermekkorunkhoz kötődik, amikor bébiétellel kínáltak. A sárgarépát több mint 1000 évvel ezelőtt nemesítették az ókori Perzsiában, és csak a 17. században nyerte el klasszikus narancssárga színét – korábban lila vagy sárga volt.
Azt tudjuk, hogy a sárgarépa fontos zöldségnövényünk, ám azt kevesebben, hogy
Szeptember utolsó hetében a holland Bejo Zaden különleges Répa Szimpóziumot rendezett a szokásos Nyílt Napok keretében. Az „Együtt alakítjuk a sárgarépa jövőjét” című rendezvényen nemzetközi szakértői előadások és moderált beszélgetések keretében a legfontosabb fejleményeket és kihívásokat vizsgálták, a piaci és fogyasztói kereslettől kezdve a nemesítésen, vetőmagtermelésen, a termesztésen, a feldolgozáson és a kiskereskedelmen keresztül.
De térjünk vissza nemzetközi sárgarépa világba. Ha a nemzetközi adatokat nézzük, Amerika és Óceánia 150 ezer hektárral jegyzi magát. Ennek mintegy 39 százaléka Nantes típus, ezt követi az Imperator 25 százalékkal, s ott vannak még a Berlicum és a Chantenay típusok is. Ebben a régióban a legnagyobb kihívást a klímaváltozásra adott válaszok, illetve a jelentős fonálféreg nyomás jelentik. Európa a maga 150 ezer hektárján – ahol a betegségellenállóság jelent megoldandó feladatot – 75 százalékban a Nantes mellett tette le a voksát. Afrika és Közel-Kelet már 250 ezer hektárnyi területének kétharmadán a Kuroda és az Imperator típus van jelen. Ázsia, a maga 450 ezer hektárnyi sárgarépájával viszi a prímet. Főként a Kuroda, a Nantes és a Chantennay típusokra álltak rá.
A globális sárgarépapiacon az előrejelzések szerint jelentős növekedésre számítanak az elkövetkező években. A piaci érték várhatóan eléri az 55 milliárd USD-t 2035-re, és a 2025 és 2035 közötti időszakban a 4,19%-os az éves növekedési ütem.
Mint a Szimpóziumon elhangzott, az egyre növekvő globális kereslet fő mozgatórugói között szerepel a népességnövekedés, a feldolgozóipar oldaláról megjelenő igény. Ehhez a nemesítők a magas hektáronkénti hozammal, a termésstabilitással, a jobb tárolhatósággal és a betegségellenállósággal járulhatnak hozzá.
Egy biztos, a sárgarépa ma már nem csupán egy tömegzöldség, sokszínű, sokoldalúan felhasználható növénnyé lépett elő. Az ellenállóság megerősítésével, új termékek létrehozásával túlmutat a korábbi sztereotípiákon. A választék jelentősen bővült, a narancssárga mellett, piros, fehér, lila és sárga színárnyalatok jelentek meg, s a nemesítők számára ma a legizgalmasabb feladat a szivárvány megalkotása. Ez egy olyan fajta, amelyben a természetes színek teljes spektruma megtalálható a fehértől a sárgán keresztül a rózsaszín-lazacon át a narancssárgáig. Ezt még Gregor Mendel, a növénynemesítés atyja is megirigyelheti. Pedig – ahogyan a rendezvényt levezető Mathieu Fasola, a Bejo gyökérzöldség-részlegének vezetője kiemelte -, a növénynemesítés hozhat valódi változást a jövőbeli élelmiszer termelésében. A sárgarépában rejlő potenciál kiaknázása érdekében rugalmasan és fenntartható módon kell együttműködni a teljes terméklánc szereplőinek.
