A budai jógastúdióban épp véget ért a foglalkozás, a fiatal gyógyítót elhívtuk hát a közeli Normafához egy beszélgetős erdei sétára. Meg kell mondjam, meglepett, mikor először hallottam a különös kapcsolódásról természetjárás és gyógyterápia között. Ezért mindenekelőtt arról kérdeztem, hogy talált rá az összefüggésekre, és hogyan alakította ki speciális módszereit.
„A Semmelweis Egyetem konduktor szakán végeztem, eredetileg mozgássérült gyerekekkel foglalkoztam. Magánóvodában is dolgoztam fejlesztéssel. Idővel több módszert hozzátanultam, manuálterápiás képzéseken vettem részt, ahol gyógytornászok, gyógymasszőrök, edzők is tanultak, és elkezdtem komplex mozgásterápiával foglalkozni. Kerestem a célcsoportomat, váltani szerettem volna érettebb korosztályra.”
Térdfájdalom, bokafájdalom, csípőfájdalom, minden előjött. „A bajokat a saját bőrömön tapasztaltam meg. Viszont jól ismerve az emberi test működést, azt is tudtam, hogyan kezeljem ki. Elhatároztam, hogy ezt a tudást másoknak is átadom. Emlékszem arra az estére, mikor ’felgyulladt a fény’ a fejemben, hogy túrázóknak fogok segíteni. Hiszen sok emberen látom, hogy szenved, és nincs, aki végigvezetné őket ezen, pedig nemcsak szorító meg gyógyszer létezik. Hajnali háromig írtam az ötleteimet.” Így kezdődött hat évvel ezelőtt, akkor adott nevet a szakterületének: a természetjárók mozgásspecialistája lett. Kiemelten túrázókkal és természetjárókkal dolgozik, hogy fájdalom nélkül, testtudatosan és magabiztosan mozoghassanak.
Az erdő adományai
Hosszan beszélgetünk, tudakolom Dorka fortélyait, ő mesél, és valahogy mindig az erdő csodás képességeihez jutunk el. Kiderül, minden érzékszervünkre erősen hat az erdei, természeti környezet.
Vegyük a látást: érdekes tény, hogy az emberi szem a zöld színből képes a legtöbb árnyalatot megkülönböztetni. Hiszen az evolúció során őseink a legtöbb időt a természetben töltötték, és létfontosságú volt, hogy akár apró eltérések alapján biztosan azonosítsák az ehető növényeket, kiszűrjék a mérgezőket, megállapítsák, érett-e már egy termés.
Ami a hallást illeti, állandó háttérzajban élünk. Olyan folyamatos hatás alatt, amit már észre se veszünk a mindennapokban. Emiatt sok stressz éri az embert. „Valóságos gyógyír rá a természet hangjait hallgatni, ami olyannyira belénk van kódolva, hogy ha a madárdal elhallgat hirtelen, arra ösztönösen, azonnal reagál az idegrendszerünk, felfigyelünk. Nagyon izgalmas. Egyik vendégem mesélte, hogy Erdélyben túrázva délután az erdei tisztáson elaludt, majd mikor elhallgattak a madarak, fölriadt. Ez olyan erős inger, ami az alvásból is ki tudja hozni az embert, hiszen akkor vagy vihar jön vagy ragadozó vagy bármi más veszélyhelyzet.”
