0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. november 1.

Hogy a túrázás ne fájjon!

A mozgásterápiának egy különleges ágát műveli Kárpáti Dorka, a természetjárók terapeutája. Egyedi módszereivel, saját tapasztalataival, a maga kikísérletezte gyógymódokkal segít javítani az erdőjárók fizikai állapotán, megelőzni, kezelni fájdalmukat.

Fájdalmak és sérülések

Izgalmas terület az egyensúly, amiről Dorka szerint ritkán esik szó. Gyakran billen ki az emberek bokája, vagy úgy érzik, instabil a térdük, főleg túrákon. Ezzel eredményesen lehet dolgozni, jól fejleszthető. Árnyaltabb a helyzet, ha már sérült a láb, de az is rehabilitálható. Nyolc éve megsérült bokát is sikerült visszaépíteni, hogy erős, stabil, terhelhető legyen

„Alulbecsüljük a test regenerációs és adaptációs képességeit. Az idegrendszer életünk végéig képes változni, új kapcsolódások jönnek létre az agyban azáltal, hogy ismétlünk dolgokat.

Ezt Pető András fedezte föl, erre építette a konduktív pedagógiát. A jelenségnek akkor még nem volt tudományos neve, ma már neuroplaszticitásnak hívják. Egy egyszerű kísérlet, amit bárki kipróbálhat. Ha megfigyeljük, hogyan áll az ember fél lábon nyitott szemmel, majd becsukja a szemét, rögtön érzi, hogy bizonytalanabb lett, dülöngél. A szemünk fontos a koordinációban, ezért, ha nem használjuk minden irányba, az kihat erre is. Az egyensúlytréning segít.”

Fotó: Kárpáti Dorka

Nagyon fontos a hegek kezelése, mert sok embert érint, különösen a nőket. Ha valaki már műtve volt, az hatással van a későbbiekre, mert letapadhat a heg. „Az ép szövetek mozgását úgy képzelhetjük el, mintha szappanos nejlonfóliák csúsznának egymáson. De ha heg van, és az nincs kezelve, akkor mint a gyűrött papírzsebkendő, megakad, összetapad. Mozgáskor a fájdalmat a konkrét fizikai összetapadás váltja ki. Egy meglepő példa: gyakran a császárheg masszírozása segíthet a keresztcsonti, csípő- vagy térdfájdalmakon. Ezzel mindenképp érdemes foglalkozni.”

A kirándulóknak legtöbbször a lejtmenetben fáj a térdük. A szakember tapasztalata szerint elöl a sípcsontnál lévő izom nem elég edzett. Nincs elég kihívás elé állítva, mert folyton síkon járunk, lényegében csak a gázpedál nyomására használjuk. Mikor pedig lefelé gyalogolunk a terepen, a saját súlyunk hátizsákkal, plusz a gravitációs erő is ráhat, így egy idő után fájdalommal jelzi a szokatlanul nagy terhelést. Megelőzésére jó gyakorlat a lábfejemelés, ami kifejezetten ezt az izmot edzi. A hátrafelé járás is hasznos. Mikor a lépcsőn hátrafelé megyünk, a teljes testsúlyunkat toljuk ki vele.

„Furcsán néznek rám, mikor eljönnek hozzám a fájós térdükkel, és ilyet ajánlok. Finoman szólva nem ezt szokták várni megoldásnak. Pedig a hátrafelé járás biztonságos módja, hogy eddzük magunkat, és szó szerint kihátráljunk a térdfájdalomból.”

Keleten előszeretettel használják a hátrafelé járást időseknél, mert a két agyfélteke működését remekül összehangolja, és az egyensúlyt is segíti. Megszokott sémák szerint gépiesen, általában előre haladunk. Ahhoz, hogy visszafelé járjunk, egy sor új működést kell bekapcsolni. „Az agyunk pedig imádja a változatosságot. Csodálatosan van összerakva az emberi test.”

A természet luxusa

Fotó: Kárpáti Dorka

Lassan elköszönök Kárpáti Dorkától, aki indul hazafelé egy kis bakonyi faluba. Ám végül még elárulja, személyes életének hogy lett része a természetszeretet. „Dunaújvárosban nőttem fel, de sokat mentünk a Börzsönybe, ott volt a nagyszüleimnek hétvégi háza. Szokolyán töltöttük a nyarakat, túráztunk, gombászni jártunk, lovagoltam. Közel áll a szívemhez az a táj. Később éltem Székesfehérváron és Budapesten, és azt hiszem, ha bármely európai városban kitennének, feltalálnám magam.” Három éve mégis sok lett a fővárosból, és úgy döntöttek a párjával, vidéken szeretnének élni.

„Izgalmas új kaland volt beletanulni a falusi létbe. A négyezer négyzetméterhez nem kell fűnyíró, elég a három birkánk, akik osztoznak a kerten a csibékkel és Kovász cicával.

Itt van tér, vasárnap csak kiültünk és néztük a dombokat, mezítláb a fűben. Manapság a csend, a nyugalom, a tiszta levegő maga a luxus.”

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: