Ez a kérdés vezetett „A hazai rizsnemesítés és fajtakísérletek aktuális helyzete, gyakorlati tennivalók” címmel Szarvason, a Halászati és Öntözési Kutatóintézet Agrár-vízgazdálkodási Innovációs Központjában szakmai tanácskozás megszervezéséhez. Veres János, a Rizstermesztők és -Feldolgozók Országos Szövetségének elnöke emlékeztette a jelenlévőket: az EU-csatlakozáskor a hazai rizseseknek 3222 hektár kvótát adtak Brüsszelben, de jelenleg alig 3000 hektár az országos vetésterület. A KAP 2014–2020 közötti költségvetésében a hírek szerint jelentősen romlik az EU rizstermesztőinek támogatása. Kérdés, hogy az érintett országok, az unió félmillió hektárra tehető vetésterületének felét művelő olaszok vezetésével képesek lesznek-e többet kiharcolni – fejtegette az elnök. (…)
Miénk a magyar rizs
A rizs hazai termesztésének 1939-es kezdete után alig másfél évtized alatt 50 ezer hektárra nőtt a vízigényes növény vetésterülete. Az 1955-ös rizstragédia azonban csaknem tönkretette az ágazatot: szinte kizárólag a Dunghan Shali fajtára alapozták a termesztést, ami jó minőségű volt ugyan, de hiperérzékeny a járványos barnulás nevű gombabetegségre. A járvány csúcsán alig termett valami, ezért ezt követően megindult a magyar rizsnemesítés. Az utóbbi évek világméretű gabona- és olajosnövény- árrobbanásából kimaradt a rizs. Ha már az ár nem emelkedik, akkor a szakemberek szerint a termésátlagot kellene javítani. Kérdés, hogy a magyar fajták alkalmasak-e erre a célra.
Forrás:
