0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 4.

Akvárium a nappaliban – Gondolatok a társállattartásról 2. rész

Az akvarisztika, mivel legtöbbször komoly műszaki felszereltséget igényel, viszonylag új keletű hobbi. Kezdetben a gömbakváriumok voltak divatban, ezekben ideig-óráig el lehetett tartani egy-két szívós aranyhalat.

A vasvázas akváriumok csak később terjedtek el. F. Berge Képes természetrajzának címlapján (1891) láttam először olyan vasvázas akváriumot, amely magyar nyelvű könyvben szerepel. Ugyanitt találtam egy rövid fejezetet Az édesvízi-aquuarium berendezése és ápolására címmel. Itt a szerző három akváriumtípust sorol fel. A gömbakváriumot már akkor sem ajánlja: „Először kis térfogata miatt, másodszor mivel nyáron az állatok nagy kínjára majdnem naponként kell abban a vizet megújítani.” A kehely, illetőleg a szekrényakváriumról így ír:

„A kehely aquarium, mely görbe üvegfalai miatt az állatoknak tiszta szemlélését csak fölülről engedi és ezért nem olyan czélszerű mint a szekrény aquarium. A 4-, 6-, vagy 8 szögű, tükörüvegből álló síkfalakkal bír, melyek vaskeretek által vannak összefoglalva.”

Az első magyar nyelvű akvarista könyv, Krenedits Ferenc Aquáriumi tanulmány-a 1907-ben látott napvilágot. Anyaga először a Halászat című lapban sorozatban jelent meg, és a szerző saját bevallása szerint más könyvekből ollózta össze. Leginkább a hazai halak tartásáról ír, de már több egzotikus hal is fellelhető benne.

fortepan_54782
Lakásbelső 1958-ból
Forrás: Fortepan/Lencse Zoltán; Fortepan/Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.245/Klösz György fényképei (Millenniumi kiállítás)

A Budapesti Akvárium és Terrárium Egyesület 1912-ben alakult meg. Akkoriban még leginkább csak Bécsből lehetett halakat, növényeket és felszerelést beszerezni, ezért az egyesület tagsága is onnan vett meg csaknem mindent, ami a kedvelt hobbijához szükségeltetett. Szerencsére sokan kedvet kaptak az akvarisztikához, amikor 1912-ben ismét megnyílt a budapesti állatkert, mégpedig már a Pálmaház alatt húzódó csodálatos és gazdag akváriummal. Igaz, abban még nem tartottak trópusi édesvízi halakat, számukra 1922-ben adták át a Pálmaház egyik oldalszárnyát.

Az első világháború és az utána következő Tanácsköztársaság visszavetette az akvarisztikát is, ám a húszas évektől ismét egyre kedveltebb lett a halhobbi. Már Budapesten is nyíltak díszállat-kereskedések, és egyre többféle halfajhoz lehetett hozzájutni.

Az Egyetem térnél lévő Kaplony utcai Állat- és madárkereskedés a leghíresebbek közé tartozott. 1927-ben még egy füzetet is kiadtak Célszerű utasítások akváriumok berendezésére és karbantartására címmel, melyben így hirdetik magukat: „Állandóan raktáron: akváriumok és azoknak karbantartásához szükséges összes kellékek u.m. villanyvilágítási hálózatba kapcsolható, szabályozható akvárium fűtőtest. Iszaplopó és lehúzócső, etetőgyűrű, vizinövény cserép, anti­disc­ras­sium, hőmérő, szellőztető stb. Exotikus dísz- és aranyhalak. Vizinövények. Haleleség, szárított vizibolha (Daphnia), Wawril, Piscidin, folyami homok, akváriumföld. Az akvarisztika terén igen tisztelt vevőkörömnek felvilágosítással és tanáccsal szívesen szolgálok.”

1937–1938-ban egy képes folyóirat is megjelent Akvárium címmel. A második világháború előtt több sikeres, saját tapasztalatokon alapuló szakkönyv is napvilágot látott.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: