Az idei AGROmashEXPO-n Tóth Péter, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) természetvédelmi igazgatója előadást tartott az agrotechnológia és természetvédelem kérdéskörében, melynek során kitért arra, hogyan változott hazánkban az élővilág sokszínűsége a mezőgazdasági területeken.
Az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági élőhelyek biodiverzitás-változása felgyorsult, amit talán legjobban a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő madárfajok állományindexe igencsak jelentős, olykor 30 százalékos csökkenése mutat. De említhetnénk a mezei nyulat is, melynek állománya 75 százalékkal csökkent az utóbbi évtizedekben.
A természeti sokféleség leromlása közvetlenül kihat a mezőgazdasági művelés sikerességére. Hiszen ha a talajbiodiverzitás csökken, a beporzó és a ragadozó rovarok eltűnnek. Az élő rendszerek megújuló és ellenálló képessége gyengül.
A mezőgazdasági biodiverzitás csökkenésének valószínűsíthető okai közül kiemelendők az általános élőhelyi átalakulások: egyre kevesebb a gyep és a szántó, míg egyre több a beépített terület és az erdő. Emellett a hasznosított mezőgazdasági területek aránya nő. Meg kell említenünk az intenzifikáció erősödését is, különösen a növekvő műtrágya- és növényvédőszer-használatot, valamint a technológiai hatékonyságnövekedést, mint például a betakarítás sebességét vagy a fóliás bálázást.
A természeti sokféleség csökkenését okozó tényezők kezelése a közös agrárpolitika fontos tényezője. Erre az EU költségvetéséből jelentős források állnak rendelkezésre. A Közös Agrárpolitika (KAP) a mezőgazdasági földhasználat egyik legjelentősebb hajtóereje. A KAP közvetlen kifizetéseinek természetvédelmi szempontú értékelése során ki kell emelni a zöldítést, melynek elemei a terménydiverzifikáció, az állandó gyepterületek védelme, és az ökológiai célterületek kialakítása.
Fontosak a nem termelő beruházások a mezőgazdasági területeken. Ezek között az általános élőhely-átalakulás visszafordítása a legfőbb cél. Ezt különféle támogatásokkal lehet elérni, így a földhasználatváltással, ami a szántó-gyep átalakítását, sövények, fasorok, mezővédő erdősávok létesítését jelenti. Emellett a madárvédelmi berendezések, mint pl. madárodú, T-fa kihelyezésének minél nagyobb számban kell megvalósulnia.
A Natura 2000-es kompenzációs kifizetések mezőgazdasági területeken elengedhetetlen eszközei a Natura 2000-es gyepek fenntartásának. Az ilyen besorolású területek így egyre nagyobb arányban támogatottak.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy természetvédelmi szempontból szükséges az input-anyagok bevitelének korlátozása a mezőgazdaságban, a vetésszerkezet megváltoztatása és a technológiai műveletek időbeliségének megváltoztatása is.
