Mostanában sokat hallani a neonikotinoidok méhekre gyakorolt káros hatásairól. Azonban a mézelő méhek és a poszméhek nem egyformán érzékenyek az ebbe a rovarölőszer csoportba tartozó különböző hatóanyagokra. A kutatók célja az volt, hogy megértsék e különbségek okát, és így olyan rovarölőket tudjanak kifejleszteni, amelyek nem károsak a beporzókra.
Mint minden élőlényben, úgy a méhekben is a citokróm P450 (CYP) nevű enzim felelős a toxinok lebontásáért.
Az enzimek azonosításával lehetőség nyílik arra, hogy a jövőben a rovarölőszerek méhekre gyakorolt káros hatásait még azelőtt teszteljék, hogy fölösleges pénzt és energiát áldoznának rájuk. A hatóanyagok fejlesztése akár egy évtizedig is tarthat, és 260 millió dollárba (kb. 66 milliárd forint) is kerülhet – mindez ablakon kidobott pénz és idő, ha a végén a szer a felhasználását jelentősen korlátozzák, mivel veszélyes a méhekre – nyilatkozta Chris Bass, az Exeteri Egyetem kutatócsoportjának vezetője.
Ralf Nauen rovartoxikológus – a Bayer vezető tudósa ebben a kutatásban – hozzátette: „Azzal, hogy tudjuk milyen mechanizmusok vezetnek az egyes szerekkel szembeni toleranciához, mi és a törvényhozók is sokkal jobban megértjük, hogy miért biztonságosabbak bizonyos rovarölőszerek a méhekre nézve.”
„A most birtokunkba került tudással a méhek védelmi rendszerét blokkoló veszélyforrásokat is előre lehet jelezni, illetve kiiktatni – ilyenek például a rovarölőkkel együtt alkalmazott növényvédőszerek (például gombaölők).”
A kutatók arra is rámutattak, hogy egyes neonikotinoidok nagyon veszélyesek a méhekre, még másoknak igen alacsony a toxicitása, azonban a nyilvános vitákon ezeket mind egy kalap alá veszik. Véleményük szerint mindegyik hatóanyagot külön kell vizsgálni, és figyelembe venni a veszélyeit és az érdemeit, az elnevezésétől függetlenül.
A mostani kutatásban a lehető legalaposabban figyelték meg a méhek P450-es detoxikációért felelős enzimjének működését. Ennek eredményeképpen két különböző neonikotinoid hatását vizsgálva arra jutottak, hogy a méhek a tiakloprid nevű hatóanyagot nagyon hatékonyan bontják le, míg az imidaklopridot sokkal kevésbé tudják lebontani.
A korábbi tanulmányok szerint a méhek különböző gyorsaságú anyagcseréje magyarázza, miért reagálnak különbözőképpen az egyes neonikotinoidokra, azonban sem az ebben szerepet játszó gének, sem az enzimek nem voltak ismertek idáig.
