0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 10.

Hogy a mindennapi hagymánk meglegyen

A vöröshagyma, amellett, hogy számos ételünk alapízét adja, magas C-, B-vitamin-, fehérje- és szénhidrát-tartalma, jelentős baktériumölő hatással is rendelkezik. Vértisztító tulajdonságán keresztül mérsékli korunk gyakori betegségét, a magas vérnyomást.

A vöröshagyma kedvező étrendi hatásával minden bizonnyal már az ókorban is tisztában voltak, hisz az egyiptomiak már i.e. 1500 évvel fogyasztották, de az ókori Hellász és a Római Birodalom területén is fontos fűszerező zöldségnövényként tartották számon. Napjainkban közel 5 millió hektáron 80 millió tonnát termesztenek a különféle hagymákból.

Fontos fűszerzöldség

A hagymafélék a legnagyobb formagazdagságban Közép- és Délnyugat-Ázsiában fordulnak elő. Napjainkban több faját, alfaját és változatát termesztik.

Bár évi fejenkénti 8-9 kilogrammos vöröshagyma-fogyasztásunk nem mondható kiemelkedőnek (van olyan afrikai ország, ahol ennek a négyszerese az átlag), mégis napi étkezésünk nélkülözhetetlen fűszerzöldség-növénye.

Akárcsak a fokhagyma, amit lényegesen szerényebb (0,6-0,7 kg/fő) mennyiségben fogyasztunk, ugyanakkor egész évben szükség van rá (1. kép).

A friss póréhagyma még csekélyebb mennyiségben fogyasztott zöldségféle, jelentősebb kereslet a téli hónapokban van iránta. Szárítmányként azonban a konzervipar jelentős mennyiségben használja.

A metélőhagymát (2. kép) és a téli sarjadékhagymát zölden fogyasztjuk. Fő idényük a téli és kora tavaszi hónapokra esik. Termesztésükkel, pontosabban hajtatásukkal csak kisebb területen foglalkoznak.

A vöröshagyma termése jól eltartható, de tavasz végére, nyár elejére a legjobb tárolókban is romlik a minősége, kihajt, eladhatatlanná válik.

Noha számos tartósított változata kapható a kereskedelemben (szárított hagyma, hagymakrém, hagymapor stb.), főzéshez és sütéshez a legszívesebben a nyers, lédús vöröshagymát választják a háziasszonyok (főképen).

Nyári vetésű hagyma

Ahhoz, hogy a nyári hónapokban, amikor a tárolókból már kifogyott, de még a tavaszi vetések nem szedhetők, is legyen jó minőségű étkezési hagyma, nálunk is egyre nagyobb felületen termesztenek úgynevezett nyári vetésű, más néven áttelelő hagymát (3. kép).

Árutermelő gazdaságokban és háztáji, hétvégi kertekben jól termeszthető másodnövényként a korán lekerülő borsó, korai káposztafélék és a rövid tenyészidejű gyökérzöldségek, vagy a tavaszi vetésű levélzöldségek után.

Sikeres termesztésének alapvetően két feltétele van:

• téli termesztésre alkalmas fajta (ezt a kereskedelmi forgalomban a zacskókon általában feltüntetik) és

• az augusztusi vetés.

Az áttelelő hagyma vetésének pontos időpontja (a hónap eleje, közepe, ritkán vége) függ a fajtától, aminek érdemes a katalógusokban, esetleg a kereskedelmi tasakokon alaposan utánanézni. A késői vetésű hagyma a tél beköszöntéig nem fejlődik ki megfelelően és kifagy, amíg a túl korai vetésből származó a tél folyamán jarovizálódik, aminek következtében tavasszal termésképzés nélkül magszárba megy.

Hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy fajtáktól függően legjobb az augusztus elejei–közepi vetés, így október közepére, végére 3-4 leveles, ceruzavastagságú növényeket kapunk.

Ezek már károsodás nélkül átvészelik a telet, ugyanakkor nem kell tartani a magszárképződéstől.

Az áttelelő hagyma sor- és tőtávolsága megegyezik a tavaszi, magról vetett vöröshagymáéval, azaz 25-30 cm. Vethető ikersorba is, bár a gyomosodás nagyobb veszélye miatt célszerűbb a jobban művelhető normálsoros elrendezést alkalmazni. 

A vetésmélység 2-4 cm legyen. Szükség esetén a kelést követően egyeljük ki úgy, hogy folyóméterenként 50-60 növény maradjon.

Friss hagyma télen

A póréhagyma azok közé a növények közé tartozik, amelynek egyes fajtái (téli pórék) a mínusz 15-20 oC-ot is károsodás nélkül elviselik, és ezzel a tulajdonságukkal jelentős mértékben hozzájárulnak a téli, kora tavaszi zöldség-, illetve hagymaellátáshoz. Tavasszal 40-50 cm-es sortávolságra és kb. 10-15 cm-es tőtávolságra vetjük vagy palántázzuk, és tél végétől egészen májusig szedjük (4. kép).

Kifejezetten a téli, kora tavaszi ellátást szolgálják a metélő- és a téli sarjadék hagymák. A tavasszal vetett és nyár végére visszahúzódó, leveleit elvesztő metélőhagyma- (ismertebb nevén snidling-) töveket felszedjük és becserepezzük, majd üvegházban, fólia alatt, vagy akár a lakásban is, nem túl meleg szobában (10-15 oC) meghajtatjuk.

Leveleinek magas C-vitamin-tartalma sokat segít a náthás és influenzás betegségek megelőzésében, illetve az ilyen betegségekben szenvedők gyógyításában.

A téli sarjadékhagymát már kora tavasszal 40 cm-es sortávolságra elvetjük úgy, hogy egy folyóméterre kb. 45-55 mag jusson. Augusztus végére, szeptember elejére a hagyma szárán megjelennek az úgynevezett léghagymák vagy bulbilik (5. kép).

Ezeket begyűjtve 40 cm-es sor- és 10-15 cm-es tőtávolságra elültetjük, majd fóliát húzunk föléjük, azaz meghajtatjuk. Amikor a levelek elérik a 25-30 cm-es hosszúságot, megkezdhetjük a szedését. Ilyenkor a hagymatöveket (csoportokat) sarjakra bontjuk, a barna burokleveleitől megtisztítjuk, és értékesítés esetén csomózzuk, vagy műanyag tálcára rakjuk, és zsugorfóliával betakarjuk.

Augusztus-szeptemberben szedhető fel a tárolásra szánt vöröshagyma is.

Előbb a dughagymáról, majd a magról szaporított fajtákat kezdjük betakarítani. Ügyeljünk arra, hogy a termés valóban érett, visszahúzódott legyen. A buroklevél nélküli, nem kellően visszahúzódott (ezt vastag nyakrész jelzi), zöld levelekkel rendelkező hagyma ugyanis a tárolóban megromlik. Az utóérlelés szempontjából nagyon hasznos a napon történő szárítás. Ilyenkor a talajból való kiemelést követően néhány napig (szükség esetén, csapadékmentes időben akár egy hétig is) a hagymafejeket betárolás előtt napon szárítjuk, és csak ezt követően tisztítjuk meg a talajmaradványoktól, illetve válogatjuk át a tárolóba kerülés előtt.

Recept

Hagymaleves hatféle hagymából

A hagymaleves télen-nyáron kellemesen fogyasztható, könnyen és nagyon gyorsan elkészíthető, tartalmas leves. Akkor a legjobb, ha minél többféle hagymát használunk fel hozzá.

Hozzávalók 4-5 személyre:

• 5 közepes fej vörös-, lila- és fehérhagyma vegyesen

• 2 gerezd fokhagyma

• 1 szál póré

• 1 csokor metélőhagyma

• 2 db erőleveskocka

• 3-4 evőkanál olívaolaj

• 1 liter víz

• 3 dl főzőtejszín

• só és frissen őrölt színesbors, kakukkfű, ízlés szerint

A vörös-, lila- és fehérhagymát megtisztítjuk, 5-6 mm-es karikákra vágjuk és a karikákat szétválasztjuk egymástól. Felaprítjuk a fokhagymát, felkarikázzuk a pórét, felaprózzuk a metélőhagymát.

Egy lábosban fölhevítünk 3-4 evőkanál olívaolajat, és rádobjuk a vörös-, lila-, fehér és póréhagyma-karikákat.

Rövid ideig pároljuk, majd levesszük a tűzről, és hozzáadjuk a fölaprított fokhagymát is. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg, mert keserű lesz a levesünk. A fokhagymát a meleg, nem túl forró olajban átforgatjuk, hogy kiadja aromáját. Szórjuk meg frissen őrölt színesborssal, kevés kakukkfűvel.

Forraljunk föl kb. 1 liter vizet és főzzük bele az erőleveskockákat. Ha a kockák feloldódtak, öntsük rá a levest a párolt hagymákra, majd ízlés szerint sózzunk-borsozzunk utána. Pár percig főzzük, de csak annyira, hogy a hagymák ropogósak maradjanak. Habarjuk be a főzőtejszínnel, majd ha újra felforrt, vegyük le a tűzről, és szórjuk rá a fölaprított metélőhagymát.

Tálaláskor hintsük meg reszelt sajttal, bő olajban kisütött (lyoni) hagymával. Pirítóssal kínáljuk.

Forrás: Kerti Kalendárium