„Az elmúlt évadban rendkívüli aszály jellemezte az időjárást, így a tavalyi rekordterméshez képest jóval szerényebbek az idei kilátások” – kezdte előadását Kecskés Gábor. A Burgonya Szövetség és Terméktanács elnöke elmondta, hogy az alacsony idei hozamokhoz a tavalyinál jóval magasabb árak párosulnak. A betárolt burgonya mennyisége és minősége egyelőre még nem látszik, de néhány hét múlva már biztosat lehet mondani ezzel kapcsolatban.
A gyenge termésátlagok magasabb árat hoznak magukkal, viszont a minőség sem lett kifogástalan: torz, babás gumók jellemzik a termést, és az extrém időjárás miatt új betegségek jelentek meg, illetve megerősödtek olyanok, amelyek eddig nem okoztak komoly problémát.
Az unió öt legnagyobb burgonyatermelője állítja elő az európai termés mintegy felét, és bár idén ők is jóval kevesebb termésre számítanak a tavalyinál, ám az elmúlt 8 évben volt már ennél gyengébb eredményük is. Egyelőre nehéz volna megjósolni a piac alakulását, így mindenki kivár.
Bár még csak a betakarítás elején állunk, a termelői árak 28 eurócent körül alakulnak.
„A nyugati gazdák most megtapasztalhatják, milyen körülmények között dolgoznak a magyar termelők” – fogalmazott a szakember.
Idén a betakarítógépek sok röggel szedték fel a burgonyát, ami törte, sértette a gumókat, vagyis rontotta a minőséget. Nagy kérdés, hogy ha a hozamok megfelelőek is lesznek, vajon milyen minőségre számíthatunk.
A tőlünk nyugatabbra dolgozó gazdák zömmel szerződéses termelést folytatnak. Az afölötti mennyiségért már most versengenek egymással a feldolgozók, a kereskedők. Egy biztos: az ipari burgonya nem nyomja majd a frisspiacot. Ugyanakkor az alacsony tavalyi árak miatt sok gazda kénytelen volt hitelt felvenni, ami talán korlátozza az árak elszabadulását.
Ausztriában mind az ipari, mind az étkezési burgonyából többet várnak a tavalyinál. Szomszédainknál is komoly problémát jelent a drótféreg, főleg annak tükrében, hogy a hatóanyag-kivonásoknak köszönhetően kevés eszköz áll rendelkezésre az ellene való védekezéshez.
Az ipari burgonyák iránt Európa-szerte folyamatosan nagy kereslet tapasztalható. Ez annak köszönhető, hogy egyre több háziasszony szeretné készen megkapni a krumplit, ráadásul a keresletet a streetfoodok terjedése tovább erősíti. Nyugaton évi 4 százalékkal csökken a frisspiac mérete, és a következő években Magyarországon is erre számíthatunk.
A hazai helyzetet elemezve a szakember elmondta, hogy a hosszan elhúzódó tavaszi hideg késleltette az ültetéseket. Ezt száraz és meleg periódus követte, majd június elején szokatlan hűvös és felhőszakadásokkal tarkított időjárást kellett megérnünk. Ebben a helyzetben különösen felértékelődött a minőségi szaporítóanyag, különösen azért, mert emiatt új kórokozók és károsítók okoztak újabb fejtörést.
A levéltetvek tömegesen lepték el a burgonyaföldeket, így a vírusnyomás is nagyobb volt.
A stolbur betegség egyes régiókban akár 50 százalékos terméskiesést is okozott. A nyári burgonya ára magasabb volt, ám a mennyisége elmaradt a várttól.
A hazai statisztikák 23–24 tonnás átlagterméssel számolnak, ami nem fedi a valóságot. Sajnos, reális adatszolgáltatás híján csak bemondás alapján kellene megmondani, mekkora is a magyar burgonyatermesztés volumene.
Ugyan már érkezett hazánkba lengyel áru, kilónként 90 forintos áron, de nem tömegesen.
„Ennél alacsonyabb árral nem kell számolnunk” – nyugtázta a fejleményt Kecskés Gábor, hozzátéve, hogy a hatóságok fokozott tevékenységének köszönhetően fehéredik a piac.
Balogh Stefánia, a Nébih témavezetője elmondta, hogy Somogy megyében termelik a hazai vetőburgonya csaknem kétharmadát. Ezt követi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 27,58 hektárral, Zala megye 17 hektárral, Veszprém megye 12 hektárral, és még Vas megyében is találni 4 hektárt.
Az idei évben 24 fajtát szaporítottak a gazdaságok, és ezek közül négy – a Red Scarlet, a Desirée, az Agria és a Balatoni rózsa – tette ki a teljes mennyiség 58 százalékát.
A szakember kiemelte, hogy tavaly kevesebbet fémzároltak a korábbinál, és hogy az idei ellenőrzési munkák október közepén kezdődtek.
„A hazai fajtajegyzékben 37 burgonya szerepel, és az unióra sem lehet panaszunk: onnan 1700-as szériából válogathatnak a termelők” – mondta el a szakember, hozzátéve, hogy a bőség ekkora zavarában is csak 15 százalékos a felújítási arány Magyarországon. A fémzárolt vetőburgonyában rejlő előnyöket nem használjuk ki, pedig a szakmai igényességen kívül a genetikai terméspotenciál kiaknázása is ezt követelné. Ráadásul – mutatott rá a témavezető – a kezdeti hibákat később nem lehet kijavítani sem öntözéssel, sem egyéb technológiai művelettel.
Balogh Stefánia a Nébih által indított étkezésiburgonya-népszerűsítő projektről is beszámolt. Mint elmondta, burgonya-fajtatulajdonosok, -fajtaképviselők és -kereskedők összefogásával első körben öt burgonyát szeretnének közelebb vinni a vásárlókhoz a sajtón keresztül. Ezeket a főzési típusok szerint mutatnák be, s szeretnék a fajtaneveket is bevinni a köztudatba.
A rendezvényen részt vett Lammert Buwalda, a Semagri Holland BV/ Royal ZAP tanácsadója. Előadásában elmondta, hogy Hollandiában mintegy 160 ezer hektáron termelnek burgonyát. Ebből 42 ezren szaporítóanyagot, 33 tonnás termésátlaggal, 75 ezer hektáron étkezési alapanyagot, ezt 53 tonnás átlagterméssel, 44 ezer hektáron pedig a keményítő- és a pehelygyártás alapanyagait termelik, 43 tonnás termésátlaggal.
Hollandiában a burgonyanemesítés kezdete a múlt század elejére nyúlik vissza. Ebben a munkában a ’60-as években robbanásszerű növekedést értek el, és akkoriból származik a hazánkban is népszerű Desirée fajta.
Ma Hollandia világelső a burgonyaszaporítóanyag-előállításban. Évente mintegy 800 ezer tonna vetőgumót exportálnak, ebből 430 ezret az unióba, 190 ezret Afrikába, 125 ezret Ázsiába és 20 ezret az amerikai kontinensre. Utóbbinak a nagy része Kubában talál vevőre.
Afrika, azon belül is Észak-Afrika fontos piacuk. Ott Marokkó, Algéria, Egyiptom és Szudán a legnagyobb vásárlóik. Azért is érdemes odafigyelni rájuk, mert esetenként az uniós kontingens kárára elégítik ki a fekete kontinens igényeit. Az európai exportból 250 ezer tonnával veszi ki a részét Anglia, Németország, Franciaország és Belgium.
A rendezvény házigazdája, Varga György kiemelte, hogy idén a kísérleti tételek mellett 14 fajtát szaporítottak Berzencén. A Solanum Kft. ügyvezetője szerint nem lehet panasz a termésre: kis varasodás ugyan megjelent a burgonyán, de a mértéke még bőven belefért a szabványba. Mint elmondta, már megjelent importált vetőburgonya az országban, aminek a kilónkénti ára közelebb van a 300 forinthoz, mint a 200-hoz. A szakember azt ígérte, hogy a három nagy importőr kínálatához képest Berzencén 15 százalékkal olcsóbban adják a szaporítóanyagot.
Fogyasztói szokások
Egy magyar évente átlagosan 25–30 kg burgonyát fogyaszt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, míg 1960-ban hazánk 3 millió tonna burgonyát termelt, addig 1990-ben már csak 1,2 milliót, és a 2000-es évek elejére ez is 784 ezer tonnára csökkent.
Jelenleg Magyarországon – a területalapú támogatási kérelmek adatai alapján – 8088 hektáron termelnek burgonyát üzemi méretben.
Mintegy 200 ezer tonna körül van az éves üzemi burgonyatermés, és ehhez jön még a háztáji termesztés. Azaz gyakorlatilag fél évszázad alatt a tizedére csökkent a magyar burgonyatermesztés.
Az itthoni fogyasztás 75–80 százalékát fedezi a hazai termés. Emellett az elmúlt években 22–28 ezer tonna étkezési burgonyát importáltunk, aminek a legnagyobb része Franciaországból, Hollandiából és Szlovákiából érkezett. A burgonyaexportunk évente 5–10 ezer tonna, elsősorban Romániába és Csehországba irányul.
Örvendetes lenne a félkész termékek jelenleg 3–5 százalékos arányát jelentősen növelni, és a fogyasztás élénkítéséhez a burgonyaágazatban is szükség volna közösségi marketingtevékenységre, továbbá elengedhetetlenek a termelői együttműködések, a közös termelésszervezés és értékesítés. Ez nemcsak az áringadozás mérséklésében segítene, hanem a közös feldolgozás felé is vezethetne. Az erős feldolgozóipar hiányát nagyon megszenvedi a magyar burgonyaágazat.
