A levélszélbarnulás élettani betegség. Akkor fordul elő, ha a párás, borús időt hirtelen napsütés és meleg váltja fel. Ilyenkor a levelek szélén 2-5 mm-es, sötétbarna színű rothadás látható. Előfordul, hogy a kisebb levelek teljesen elrothadnak.
A betegség nem fertőző. A megnövekedett vízleadás (párologtatás) következtében alakul ki, de kiválthatja kalciumhiány, vagy a tápanyagok túladagolása is. Fellépését megelőzhetjük, ha szellőztetéssel, mérsékelt öntözéssel a relatív páratartalmat 60-70 százalékra csökkentjük, és a tápanyag-ellátást talajvizsgálatra alapozzuk.
Az üvegesedést a magas talajhőmérséklet okozhatja. A gyökerek több vizet szállítanak, mint amennyit a levelek el tudnak párologtatni.
A salátamozaik betegséget két vírusfaj, a saláta mozaik-vírus (LMV) és az uborka mozaik-vírus (CMV) okozza. A leveleken érkivilágosodás, mozaikfoltok, hólyagosodás, torzulás, később elhalt foltok láthatók. A növények fejlődésükben visszamaradnak, nem fejesednek, értékesítésre alkalmatlanok.
Legfontosabb fertőzési forrás a vetőmag, amelynek belsejében található a kórokozó.
Fontos terjesztői még a levéltetvek is.
Termesztéshez kizárólag vírusellenálló, LMV, illetve CMV jelzéssel ellátott fajtákat válasszunk. Az állományból a fertőzött töveket azonnal távolítsuk el és semmisítsük meg! A gyomnövényeket irtsuk ki! Hideghajtatás során a levéltetvek megjelenésére kevésbé kell számítanunk, de ha észleljük őket, azonnal védekezzünk ellenük.
A saláta pszeudomonászos levélszél-rothadása baktériumos betegség. Akkor fordul elő, ha alacsony hőmérsékleten túlöntözik az állományt. A levél szélén keskeny, majd fekete elhalás látható, amely lehet nyálkás vagy száraz. A tünetek főleg a külső, idősebb leveleken gyakoriak, de átterjednek a belső levelekre is. Előfordul, hogy a fertőzött levelek még nem mutatják a tüneteket, de a szállítás során elrothadnak. Fertőzési források a növénymaradványok, ahonnan a baktérium a felfröccsenő vízzel a levelekre jut. Ezeket mindig távolítsuk el a hajtatóházból! Alacsony hőmérsékleten mérsékeljük az öntözést!
A gombás betegségek közül a palántadőlés rendszeresen jelentős károkat okoz. A magból éppen kibújt csírák megbarnulnak, elpusztulnak, vagy a palánták gyökérnyaki része vizenyős lesz, később megbarnul, befűződik és a kis növények kidőlnek. A tünetek foltszerűen jelennek meg. Megelőzésképpen csávázott magot vessünk!
A salátaperonoszpóra is rendszeresen veszélyeztet a hajtatásban. A fertőzött növények levelei kezdetben sárgászöldek, a levél színén és fonákán fehér bevonat (sporangiumtartó gyep) látható. Fejesedéstől kezdve elsősorban a külső leveleket fertőzi, amelyek színén nagy, erek által határolt, sárgászöld, szögletes foltok jelennek meg. Fonákukat szintén fehér bevonat borítja.
A kórokozónak számos változata (rassza) ismert. A salátafajták néhány rasszal szemben ellenállóak, de mindig megjelennek újabbak, és nincs olyan fajta, amelyik mindegyikkel szemben ellenálló lenne.
Fertőzési források a növénymaradványok. A kémiai védelem akkor eredményes, ha azt már 2-3 lombleveles állapotban megkezdjük, amikor még jól bevonható permetlével. Ezután még 1-2 alkalommal, 10 napos időközzel ismételjük meg a kezelést!
A saláta szklerotíniás betegsége ugyancsak rendszeresen előfordul. Kezdetben az állományban elszórtan lankadó levelek hívják fel a figyelmünket a megjelenésére. A fertőzött növények gyökérnyaki része nyálkásan elrothad, rajta és az alsó leveleken fehér, vattaszerű bevonat (micélium) és fekete képletek (szklerócium) láthatók. A növények végül elpusztulnak.
Fertőzési források a talajban lévő szkleróciumok és a beteg növénymaradványok. A kórokozó a talajban évekig fönnmarad.
A kémiai védelmet megelőzésként kell végezni. Tűzdelés és kiültetés után azonnal permetezzünk, nagy lémennyiséggel, úgy, hogy a permetlé a gyökerekre jusson! A kezelést egy hét múlva ismételjük meg! A beteg növényeket távolítsuk el, vödörbe gyűjtve, hogy a szkleróciumok ne szóródjanak szét.
A saláta botrítiszes rothadása régóta ismert, veszedelmes és gyakori betegség, amely két tünettípussal jelentkezhet. Az egyik típus, mikor a fejesedés kezdetétől a külső levelek lankadnak, majd elszáradva a talajra fekszenek, de a szívlevelek egészségesnek tűnnek. A fejet a talajból kiszedve, a gyökérnyakon nyálkás rothadás észlelhető, a gyökér pedig a talajban marad. A fertőzött részeken szürkésbarna bevonat (konídiumtartó gyep) és apró fekete képletek (szkleróciumok) figyelhetők meg. A másik tünettípusra jellemző, hogy a növény a fejlődésben visszamarad, nem képes fejesedni, a gyökérnyakon részleges, barna parásodás látható.
Fertőzési források a talaj és a fertőzött növénymaradványok. A védekezés az előző betegségnél javasoltakkal megegyezik.
|
Bio-trükkök csigák ellenA házatlan csigák ellen környezetkímélő eljárások egész sora ismert. Jól bevált módszer a pohárcsapdázás. A poharakat peremükig a talajba kell süllyeszteni, és sörrel félig feltölteni. Az erejedő sör illata odavonzza a csigákat, belemásznak és megfulladnak. Nedves rongydarabok, uborka- vagy krumpliszeletetek kihelyezésével is sok állatot összegyűjthetünk. A talaj felületére kiszórt vízelvonó anyagok (porított műtrágyák, mészpor, fűrészpor, fahamu, gipsz stb.) fokozott nyálkaelválasztásra késztetik a csigákat, és ebbe belepusztulnak. Többen javasolták a 20 cm magas csigakerítést. Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma közleménye szerint 1-2 százalékos koffeinoldat idegméregként működik, amelytől elpusztulnak. A britek szerint azonban ez a növényeket is tönkreteszi, azok megsárgulnak. Újabban az indiai futókacsák bevetését javasolják. Emlékeim szerint vidéki kertünkben a magyar baromfi is elfogyasztotta, igaz, akkor még nem volt ilyen mértékű csigainvázió. Meg kell még említeni a kézzel való összegyűjtést kora reggel, még teljes kivilágosodás előtt. Néhány évvel ezelőtt egy házikertben 16 kilogrammnyit gyűjtöttek össze. Tiszteltre méltó a türelmük! |
A kártevő állatok közül a gyökérgubacs-fonálférgek, a talajlakó kártevők (pajorok, drótférgek, lótücsök) kártételét és a védekezés módjait már több számunkban, más kultúrákban ismertettük.
E fajokon kívül súlyos károkat okoznak még a házatlan (meztelen) csigák. Fölmérések szerint termesztőberendezéseinkben 31 faj fordulhat elő.
A palántákon szabálytalan lyukakat rágnak, később behúzódnak a salátafejbe és ott folytatják kártételüket, így a saláta piaci értékesítésre alkalmatlanná válik. Útvonalukat a talajon és a növényen is ezüstösen csillogó váladék, úgynevezett „csiganyál” jelzi. Kártételükre különösen ott kell számítani, ahol korábban nem művelt, gyomos területen újonnan létesítenek termesztőberendezést.
Fajtól függően évente 1-2 nemzedékük fejlődik. Bármelyik fejlődési alakjuk áttelelhet a talajban vagy a növénymaradványok között. Ellenük hatékony készítmények állnak rendelkezésünkre, amelyek csalogató és csigaölő hatással is rendelkeznek. Azonban ezek nem mindegyike használható olyan növényállományban, amelynek levélzete is fogyasztásra kerül (pl. saláta, sóska, spenót, káposzta), illetve a levélzetben fennakadhat a granulátum. Ezeket a szereket csak ültetés előtt szabad és kell használni.
A levéltetvek fűtetlen fóliasátrakban télen nem maradnak fenn, tavasszal azonban betelepednek. Megjelenésükkor védekezzünk ellenük, ugyanis a szívogatásuk hatására bekövetkező levéltorzulásnál sokkal nagyobb károkat okoznak a vírusos betegségek terjesztésével, valamint azzal, hogy jelenlétükkel, levetett lárvabőreikkel és mézharmat-ürítésükkel gusztustalanul szennyezik a salátafejeket.
