Ebben az átmeneti időszakban, amikor az időjárás nagy kilengésekkel alakul valami eddig nálunk nem megszokottá, sokan próbálnak alkalmazkodni a változáshoz és alakítják át kertjük növényállományát, találgatva, hogy milyen növény bírja majd jobban az elkövetkezendő időket.

Az egyik új kedvenc a datolyaszilva (Dyospiros kaki), amely a mediterrán régióban már rég ismert és termesztett gyümölcs, és nálunk is régóta ültetik.

A datolyaszilva alapvetően a mediterrán klímát szereti: meleg nyár, enyhe tél, kellemesen korai tavasz. A mostani időjárás azonban nálunk nem a telek miatt kihívás a növénynek, hanem jellemzően a tavaszi fagyok, illetve a száraz nyár okozza a nagyobb stresszt.

Akik régebben foglalkoznak ezzel a gyümölccsel, próbálnak különféle praktikákat alkalmazni, hogy fáik jól érezzék magukat és nagy terméssel hálálják meg a gondoskodást. Nézzünk meg néhányat.

Jó tudni, hogy a fa saját gyökéren csak pár fanatikusnál található meg, mivel az ilyen fák felnevelése időigényes, és az eredmény néha nem az, amit várnánk. Mint minden magról nevelt gyümölcsfa, így a datolyaszilva esetében sem lesz fajtaazonos a termés. Az utódnövény termésének minősége bizonytalan, csak akkor derül ki, amikor jó pár év, néha egy évtized múlva teremni kezd a fa. És ha pechesek vagyunk, egy rossz minőségű, apró, nem kiemelkedő ízű gyümölcsöt termő növényt nevelgettünk évekig. Persze, az ellenkezője is előfordulhat, hogy nagyobb, finomabb termésünk lesz, mint a szülőfa gyümölcse; sok ma népszerű fajta is így született. Akármilyen lesz az eredmény, egy ilyen fa esetében azt elmondhatjuk, hogy csak nekünk van belőle.

Ha a bevált módszert, vagyis a faiskolai beszerzést választjuk, akkor előismeretek nélkül könnyen beleveszhetünk a kínálatba, ha teljesen újak vagyunk a témába. Ugyanis ma már sok faiskola számtalan fajtát árusít. És ezek a fajták jó néhány esetben nemcsak alakban, nagyságban vagy ízben térnek el, hanem igényeikben is. Sőt, ugyanaz a fajta eltérő alanyon is másképp teljesíthet.

Ugyanis két másik alanyfajnak vannak előnyei a datolyaszilva-alannyal szemben. A két másik alkalmazott alany a virginiai szilva (Diospyros virginiana), illetve a lótusz szilva (Diospyros lotus). Mindkettő rokona a datolyaszilvának, ugyanabba a nemzetségbe tartoznak, de „saját jogon” nem terjedtek el annyira, mert termésük sokkal kevésbé népszerű, mint a datolyaszilváé. Alanyként is másképp viselkednek, a lótusz (ez a gyakoribb alany itthon) hamarabb ébred tavasszal, így a ráoltott datolyaszilva is, és többek szerint nagyobb a növekedési erélye.