Agrárszakembereink, a tudományos élet számos képviselője tevékeny részvevője volt a múltban a marokkói mezőgazdaságnak. Egyes nagy eszmei értéket képviselő termékeink (például vetőmagvaink) ma is jelen vannak a marokkói piacon, sőt egymás mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításain rendszeresen részt veszünk. Ennek egyik legfrissebb példája, hogy az idei OMÉK díszvendége az észak-afrikai ország.
A mintegy 34 millió lakosú, nálunk mintegy 4,5-szer nagyobb területű (446,6 ezer négyzetkilométeres) Marokkói Királyságban évtizedek óta rendkívül eredményes, előrelátó gazdaságpolitikát folytat a magasan kvalifikált, fiatal szakemberekkel működő királyi adminisztráció. Az 1999-es uralkodóváltás óta a gazdaság stabilizálódott, a folyó fizetési mérleg helyreállt, a munkanélküliség mérséklődött, és alacsony (0,8%-os) infláció mellett élénkülő (2017-ben 4,1%-kal bővült) gazdasági aktivitás tapasztalható. A fejlesztendő gazdasági területek közé került a megújuló energiaforrások feltárása, célként megfogalmazva, hogy az ország villamosenergia- szükségletének mintegy fele 2030-ra már megújuló energiaforrásokból származzon. A szél- és a napenergia hasznosítása érdekében Marokkó már eddig is rendkívül jelentős beruházásokat eszközölt.
Az ország teljes GDP-je, szemben a 289,6 milliárd dollárt kitevő magyar GDP-vel, 2017-ben 298,6 milliárd dollárt tett ki, ami a marokkói gazdaság fejlődőképességét és gazdasági erejét tükrözi, mégpedig magas mezőgazdasági, közepes ipari és relatíve szerény szolgáltatásipari GDP- részarány mellett. Mondhatnánk azt is, hogy aki mezőgazdasági terméket tud eladni a rendkívül erős mezőgazdasági potenciállal rendelkező Marokkóban, az megtalálta a piaci réseket, vagy jó színvonalú és versenyképes árfekvésű termékekkel tud megjelenni ezen a piacon.
Marokkó, kihasználva az ország geopolitikai helyzetét, az ország természeti adottságait, a relatíve alacsony munkaerőköltségből adódó versenyelőnyt, a mezőgazdaság kiugróan nagy gazdasági és társadalmi jelentőségét, termékeinek piacot keresve intenzív gazdasági együttműködésre törekszik a környezetében lévő jelentősebb gazdasági integrációkkal. Az USA-val például 2006-ban szabadkereskedelmi megállapodást kötött, az EU-hoz pedig 2008 óta társult tagsági viszony fűzi.
A kissé szerényebb, 65 százalékos GDP-arányos eladósodottság mellett a gazdasági növekedés hosszú évek óta 4–5 százalék között alakul. Miközben a GDP mintegy 14 százalékát adja a mezőgazdaság, az ipar pedig 29,5 százalékot produkál, aközben a szolgáltatói szféra a GDP-nek alig több mint a felét (56,5%-át) adja. A mezőgazdaság nemcsak a GDP-ben, de a munkaerő-lekötésben is rendkívüli fontossággal bír. A magas, európai mércével mérve pedig igencsak magasnak mondható, szinte fejlődő világbeli léptékű, mintegy 40 százalékos munkaerő-lekötésű marokkói mezőgazdasághoz képest az ottani ipar csak mintegy 20, a szolgáltatás pedig csak 40 százalékát köti le a mintegy 12 millió fős foglalkoztatotti rétegnek.
Marokkó ugyanakkor komoly lépéseket tett már eddig is a ’80-as évekbeli 5-ös szaporulati ráta lefaragásáért, a reprodukciós szint alsó határához közelítő 2,2-szeres ráta eléréséért.
Ebből is érzékelhető, hogy a két országban homlokegyenest más a demográfiai helyzet. Míg mi alulról közelítjük a népesség reprodukciós szintjét, sőt a 2010-es 1,2-szeres szorzóhoz képest fontos eredménynek tartjuk a gyermekvállalás kiterjedt ösztönzését is magába foglaló 1,5-es szaporodási ráta elérését, addig Marokkó felülről közelíti ezt a számunkra közép-, de leginkább hosszabb távra kitűzhető célt, a 2,1-szeres szaporodási ráta elérését.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Marokkó a múltban, munkaerő-kibocsátó országként, jelentős nagyságú, kvalifikálatlan munkavállalói réteget exportált az európai építőiparnak és mezőgazdaságnak, míg manapság az ország a demográfiai átmenet időszakát éli. (Forrás: a CIA publikus adatbázisa.)
A javuló közegészségügyi állapotoknak, higiéniai körülményeknek, a védőoltások elterjedésének, a jobb színvonalú táplálkozásnak köszönhetően ma már lényegesen kisebb a gyermekhalandóság. Emellett a gyermekvállalási hajlandóság csökkenése és a szülő korú nők tanulási és továbbtanulási lehetőségeinek bővülése között komoly korreláció van Marokkóban is. A demográfiai folyamatok elemzői emellett kiemelik mint népességcsökkenést okozó faktort a fogamzásgátlók alkalmazásának terjedését, a házasságkötési hajlandóság csökkenését, a fiatalok karrierépítési hajlandóságának erősödését, nemkülönben a kisebb család iránti vágy erősödését. Egy szó mint száz, úgy, ahogy a fejlett világban érzékelhető, a változó közhangulat és szemlélet Marokkóban is a népesség növekedése ellen hat.
A sokszínű és fejlődő ágazat bemutatása a célAz üzleti kapcsolatok erősödését, új piaci kapcsolatok kiépülését és sokszínű mezőgazdasága bemutatását várja Marokkó attól, hogy az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK) díszvendége. Az észak-afrikai ország komolyan veszi a felkészülést: standjával a harmadik legnagyobb területen kiállító szereplő lesz a rendezvényen. Marokkó megtiszteltetésnek érzi, hogy a 2019-es OMÉK díszvendége lehet, és azt a tényt, hogy rendező partnerországként felkérést kapott, a kiváló magyar-marokkói kapcsolatok és a két ország mezőgazdasági együttműködésének szemléletes példájának tartja – közölte lapunkkal a Marokkói Királyság Nagykövetsége. Az, hogy Marokkó az OMÉK díszvendége, egyben jól illeszkedik az ország által 2008-ban elindított Zöld Stratégia, azaz „Maroc Vert” programba is. A kezdeményezés célja, hogy modernizálják Marokkó mezőgazdasági szektorát, és egyben promótálják annak fejlődését. Az eseményen való részvétel kiváló lehetőséget ad arra, hogy Marokkó bemutassa a szélesebb közönségnek és a szakmai plénumnak agrofood termékei erősségeit – fogalmazott a nagykövetség. Marokkó részvétele az OMÉK-on egyben lehetővé teszi, hogy az ország kihasználja az eseményből fakadó gazdasági, üzleti előnyöket is, ezáltal élénkítve és diverzifikálva a két ország közötti agrofood-kereskedelmet, fejlessze a partnerséget, és lehetőség nyílik új piacok felfedezésére is Közép-Európa és a Balkán vonatkozásában. Az OMÉK jó alkalom arra, hogy Marokkó bemutassa gazdag és sokszínű mezőgazdaságát, miközben az ország szakmai szereplői kétoldalú kapcsolatokat építhetnek Magyarországgal és a többi régióbeli országgal. Marokkó kifejezetten nagy területen, 400 négyzetméteren jelenik meg az OMÉK-on, és négy különböző régióját mutatja be. Ezek Fes Méknes, Benimellal Khénifra, Dakhla Ouad Eddahab, valamint Marrakech Safi. Mindegyik régió a marokkói mezőgazdaság sokszínűségét hivatott reprezentálni, és kiemeli a szektor fejlődését is. Marokkó egyébként üzleti találkozókat is szervez az eseményhez kapcsolódóan, valamint főzőshow és marokkói néptáncbemutató is várja majd az érdeklődőket – közölte a nagykövetség. |
Emellett a vidék népességeltartó képessége Marokkóban kimagaslóan jó, ami elsősorban a szociális problémákra érzékeny, eredményes piac- és fejlesztéspolitikát megvalósító, az öntözéses gazdálkodás infrastrukturális hátterét megteremtő és a megújuló energiaforrások széles körű alkalmazását gyakorlattá tevő agrárpolitikának köszönhető. Nem találni ugyanis másutt a világban a marokkóihoz fogható pozitív példát arra, hogy miként kell a szociális mezőgazdaságot és a versenyszférát az agrár- és támogatáspolitikában élesen különválasztani úgy, hogy az óhajtott agrárbéke beköszöntsön. A szociális problémákra érzékeny gazdaságpolitikának is köszönhető, hogy az arab tavasz nem talált számottevő követőre az országban, így Marokkót nem érintette a több észak-afrikai országot súlyos társadalmi, gazdasági és politikai válságba sodró felfordulás.
A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása ennek megfelelően igen nagy, (a fejlett gazdaságú országokhoz képest rendkívüli nagyságrendet képvisel), de a külpiac-orientált gazdaságpolitika következményeként a marokkói mezőgazdaság termékei friss és feldolgozott formában is jelen vannak az Európai Unió piacain, amihez a vámunió és társult tagsági státus, valamint az Unióhoz való csatlakozást távlati célként megfogalmazó nemzeti politika is hozzájárul.
Marokkó rendkívül változatos domborzatú, színes földrajzi adottságú, agrárgazdasági szempontból sokszínű terepviszonyokat mutató, hatalmas területű ország. A statisztikai adatok szerint, bár a Magas-Atlaszon túli sivatagos területek is szűkítik a mezőgazdasági művelés alá vonható területek nagyságát, de az ország területének így is mintegy 67 százaléka mezőgazdasági művelésre alkalmas, melyből a 47 százaléknyi legelőn és 11 százaléknyi erdőn kívül mindössze 17 százalék a szántó részaránya.
Marokkó külpiacai között kiemelt jelentőséggel bír Spanyolország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság. A fő agrártermékek közül kiemelésre érdemesek a citrusfélék, a zöldségfélék és a haltermékek. A tápanyag-visszapótlás célját szolgáló foszfát pedig a hagyományos exporttermékkör részét képezi.
Marokkói gazdasági kapcsolataink az agrárgazdaság szemüvegén át
Áttekintve a kétoldalú agrártermék-kereskedelem rövid, közel két évtizedes múltját, arra a megállapításra juthatunk, hogy a magyar gabona fontos elemét képezheti a népélelmezés biztonságát, a takarmánybázis megteremtését és az időszakos gabonadeficit felszámolását célzó kormányzati törekvéseknek. Mindemellett Marokkó számunkra fontos primőráru- és déligyümölcs-beszerzési forrás is. Erre a gazdasági megfontolásra épített a magyar diplomácia 2010 végén, amikor hosszú távú gazdasági együttműködési megállapodást kötött Marokkóval.
Az akkori felajánlásaink között hangsúlyos elemet képeztek a marokkói adottságokra építő, az ott hiányként jelentkező, de Magyarországon magas színvonalon művelt ágazatok és termékek. Ilyen megfontolásból került felajánlásra:
– a víztakarékos öntözési módok fejlesztésében,
– az édesvízi haltenyésztés felfuttatásában,
– az állattenyésztés genetikai alapjainak a megerősítésében (embriótranszfer és technológiai ismeretátadás),
– a marhahúshiány enyhítésében,
– a vetőmag- és gabonahiány mérséklésében való részvételünk.
Hozzá kell tenni, hogy agrár-külkereskedelmi kapcsolataink az utóbbi években szépen fejlődtek, ami a kormányközi megállapodás pozitív hatásaként is értékelhető.
Exportunkban többnyire a zöldségvetőmag, a szárított hüvelyesek, a gabona és az állateledel vitte a prímet az elmúlt közel két évtizedben. Ha kiugróan nagy exportot bonyolítottunk valamelyik évben, az egyedül a gabonaexport megugrásának volt köszönhető. Hol a búza, hol a kukorica kivitele lendített az amúgy jórészt szárított hüvelyesek, zöldségvetőmagvak, zöldségkonzervek és kutya, illetve macskatáp exportjára szorítkozó magyar kivitelen.
Különösen a zöldpaprikaimport emelhető ki a Marokkóból származó mezőgazdasági termékek köréből. Behozatalunkban az említett friss zöldpaprika importján túl viszonylag nagy rendszerességgel fordult elő a friss fogyasztású paradicsom, a halkonzerv, a narancs és a mandarin, valamint a sárgadinnye és bizonyos tésztafélék.
Megjegyzésre érdemes, hogy nem az a különös a marokkói paprikabehozatalban, hogy a klimatikus viszonyaik tekintetében jobb adottságokkal rendelkező Marokkóból primőr zöldpaprikát és paradicsomot hozunk be a vegetációs időn kívül, hanem az, hogy a marokkói paprika magyar vetőmag alapú. Ha átvitt értelemben is, de bértermeltetés zajlott a múltban Magyarország és Marokkó között.
Példaként említve a 2008. évi import alakulását, ekkor a kiugró nagyságrendű marokkói import egyetlen termék behozatalának a megugrásából származott, nevezetesen a friss fogyasztású paprika importjának megháromszorozódásából.
Megjegyzésre érdemes, hogy a 2010-es Gazdasági Együttműködési Vegyes Bizottsági (GVB) Megállapodás széles alapokon nyugszik. A mezőgazdaság és élelmiszeripar kérdéskörén kívül a GVB-megállapodás érinti a kereskedelem, az ipar, a turisztika, az energiaszektor, különösképpen a zöld energia, a szállítás és infrastruktúra, a vízgazdálkodás és víztisztítás, a hulladékgazdálkodás, a tudományos együttműködés területeit, valamint a felsőfokú képzés alapkérdéseit is. Ezeken túlmenően érinti a pénzügyi szolgáltatások és banki műveletek, valamint a beruházásfinanszírozás területeit is.
Az akkori kormányközi megállapodás agrárvonatkozású témakörei az alábbiakban foglalhatók össze:
• a szakmai kamarák és üzletemberek közötti kapcsolatok kölcsönös élénkítése, különösen a gabonatermelők és a gabonakereskedők közötti kapcsolatok elősegítése annak érdekében, hogy a marokkói gabonaszükségletek kielégítésébe a magyar fél is bekapcsolódhasson, amennyiben erre a készletek lehetőséget biztosítanak;
• élő marha, illetve élő borjú és tenyészlovak importjának könnyítése;
• közös agrárkutatások indítása, kiváltképp a tenyésztésszervezés, a mesterséges termékenyítés, az embrióátültetés és embriótranszfer, valamint az embrióátültetés technológiájának betanítására, a takarmányozás, az édesvízi haltenyésztés és a klímaváltozás negatív hatásait enyhítő, szárazságtűrő haszonnövények előállítása, adaptációja területén;
• kooperációs lehetőségek keresése a primőr, illetve szezonon kívüli termett marokkói zöldségek magyarországi és közép-európai elhelyezésére;
• együttműködés a haltenyésztés területén és a haltermékek piacra juttatásának elősegítésében, a marokkói haltermelési stratégia megvalósításában;
• az egymás szakkiállításain való aktív részvétel elősegítése, anyagi támogatása.
Megjegyzésre érdemes, hogy a két ország saját régiójában betöltött híd szerepe fontos, motivációt erősítő eleme volt az akkori megállapodásnak, így míg mi Marokkóra Afrika kapujaként tekintettünk és tekinthetünk ma is, addig a marokkóiak a magyar hídfőállást a közép-kelet-európai kereskedelmi kapcsolatok építésére is fel kívánták használni.
Marokkóra, eredményes gazdaságpolitikája láttán, az afrikai kontinens országai árgus szemekkel figyelnek. Tehát ha sikeres gazdaságfejlesztési programokban veszünk részt Marokkóban, az referenciaként szolgálhat más afrikai országok számára is.Agrárgazdasági területen a marokkói mezőgazdaságot – különösen a hajtatott zöldségkultúrák (fóliasátras növénytermesztés és üvegházi technológiák), valamint a gyümölcstermesztés terén elért világszínvonalú eredmények predesztinálják arra, hogy kiindulópontja legyen az afrikai mezőgazdaság fellendítése érdekében szervezett, számunkra is üzletet hozó nemzetközi erőfeszítéseknek.
A külkereskedelmi adatok és a táblázatok adatai egyértelműen érzékeltetik, hogy 2011-ben fordulat következett be a két ország agrár-külkereskedelmében. Az addigi magyar külkereskedelmi deficit pozitív egyenlegre váltott. Kivitelünk ezt követően rendre meghaladta a marokkói import értékét, sőt az utóbbi 2 évben a magyar exporttöbblet dinamikusabban bővült, mint korábban bármikor. A 2017. évi, közel 3 millió eurónyi exportunk 61,7 százalékos bővülés mellett 2018-ra 4,8 millió euró fölé emelkedett, melyben a szárított hüvelyesek közel 1 millió eurót tettek ki, a tartósított zöldségek kivitele pedig értékben közel megduplázódott, hasonlóképpen az olajosmag-kivitelünkhöz. Jelentősen megugrott az italexportunk is, éppúgy, mint az élelmiszeripari melléktermékek (például az állati tápok) kivitele.
A szerényen bővülő, az exportunk alig 10 százalékát közelítő marokkói piaci importunk zömét ugyanakkor a halkonzervek tették ki 2017–2018-ban. Exportstruktúránk tehát lényegesen összetettebb, sokszínűbb, mint az importunk. Piaci beágyazottságunk erősebb alapokon áll, mint a behozatalunk.
Összeállította: Szabó Jenő
