Az Európai Unió és a Mercosur (Brazília, Argentína, Paraguay és Uruguay) közötti szabadkereskedelmi egyezmény évtizedes tárgyalások után jutott el a ratifikáció közeli állapotba.

A megállapodás célja a vámok leépítése és a kereskedelmi akadályok csökkentése: az EU hozzáférést nyerne a dél-amerikai piacokhoz az ipari termékek és szolgáltatások terén, míg a Mercosur országai számára megnyílnának az európai élelmiszer- és agrárpiacok.

A dokumentum értelmében a dél-amerikai országok jelentős mennyiségű marhahúst, baromfit és más állati eredetű terméket exportálhatnak vámmentesen vagy kedvezményes vámtételek mellett az EU-ba. Ez önmagában is érzékeny pont, hiszen Európában – különösen Nyugat-Európában – a marhahústermelők már így is nehezen tartják a lépést a fogyasztói árnyomással és a zöld átállás költségeivel.

A hús ára: miért félnek az európai gazdák?

A Mercosur országokban az állattenyésztés teljesen más gazdasági környezetben zajlik.

Ez a költségelőny az export révén közvetlenül megjelenhet az európai boltok polcain.

Az európai termelők fő érve az, hogy a két kontinens közötti szabályozási különbségek miatt tisztességtelen versenyhelyzet állhat elő. Amíg az uniós gazdáknak szigorú állatjóléti, antibiotikum-felhasználási és környezetvédelmi normáknak kell megfelelniük, addig a Mercosurban sokkal lazább szabályozás mellett termelnek.

A fogyasztói oldal ugyanakkor árnyaltabb. A boltokban olcsóbb hús jelenhet meg, ami a vásárlóknak rövid távon kedvező lehet, hosszabb távon viszont az európai húságazat leépüléséhez vezethet. Ez pedig a vidék megtartóerejét, a foglalkoztatást és a feldolgozóipart is érintené.

Magyar szemmel: lehetőség vagy zsákutca?

A hazai gazdák az uniós normák betartásával dolgoznak, ami jelentős költségtényező, ugyanakkor erős minőségi garancia is.

A magyar agrárszakma attól tart, hogy a Mercosur felől érkező, jóval olcsóbb marhahús és baromfi ellehetetleníti a hazai termelőket. Bár Magyarország nem tartozik a nagy marhahús-termelők közé, az ágazat fejlődése az elmúlt években biztató volt. Egy esetleges árverseny azonban megtörheti ezt a lendületet.

Másrészt a magyar élelmiszeripar – különösen a feldolgozott, magas hozzáadott értékű termékek exportja – profitálhat abból, ha a dél-amerikai piacokon könnyebben értékesíthet. A kérdés tehát kettős: rövid távon a hazai állattenyésztők veszteségekkel számolhatnak, hosszabb távon viszont lehetőség nyílhat az export bővítésére.

Zöld aggályok és társadalmi vita

A megállapodás körüli viták nem csupán gazdasági természetűek.

Az erdőirtás, a szarvasmarha-tenyésztés és a szójaexport összefonódása már így is komoly globális környezeti problémát jelent.

Európában pedig az állattenyésztés jövője, a klímavédelmi célok és a fenntartható mezőgazdaság összeegyeztetése kerül napirendre. A kérdés végső soron az, hogy a szabadkereskedelem előnyei felülírják-e az állattenyésztők, a vidék és a környezetvédelmi szempontok érdekeit.

Magyarország és az egész kontinens előtt ott a dilemma: miként lehet egyszerre versenyképesnek maradni, megőrizni a fogyasztói biztonságot és közben megfelelni a fenntarthatósági elvárásoknak?