Gyümölcsösben elsősorban a rendszeres gépi munkák okozzák, hogy a talajszemcsék összetömörödnek, kiszorul közülük a levegő és kevesebb vizet képes befogadni a talaj. Általánosságban elmondható, hogy egy 4 tonnás tengelyterhelésű gép – ennyit nyom például egy 100 lóerős traktor, amelyik egy ezer literes permetezőgépet vontat – 30 centiméterig tömöríti a talajt.
Ha belegondolunk, hogy dióban is tízszer, almában pedig majdnem hússzor kell permetezni, nem kérdés, hogy romlik a talajszerkezet. Hozzájárul a tömörödéshez a vízállás is, amit hirtelen lezúduló nagy esők okozhatnak a klímaváltozás következményeként, vagy túlöntözésből is eredhet.
A sorban meghagyott növényzet gyökerei lazítják a mélyebb rétegeket és jótékonyan hatnak a talajéletre, és ugyanez áll a sorcsíkban fejlődő gyomnövényekre is, tehát a kezelésükre több figyelmet kéne fordítani.
Ahhoz, hogy porózus, jó szerkezetű legyen a talaj, szerves anyagra és a szemcséket összecementező kalciumra van szükség, a sok nátrium és magnézium viszont rontja a szerkezetet, kenődővé teszi a talajt.
Homokon a szerkezet nélküliség, agyagon a nagyon apró szemcseméret okozza a legnagyobb gondot. Minél kötöttebb a talaj, annál gyakrabban kellene lazítani. Manapság a hosszan tartó meleg, száraz időszakok a talajra is károsak, különösen az agyagosabb területeken.
A szárazságban összehúzódó, megrepedező földben több centiméter széles hasadások alakulnak ki, és ez elszakíthatja a növények gyökerét. A rossz szerkezet miatt jobban is melegszik a talaj, hiszen a levegő lenne benne a jó hőszigetelő. A sekélyen gyökeresedő törpítő alanyok súlyos kárt szenvedhetnek a forró földben. Hazánk termőterületeinek több mint felén savanyú homok található, amit mindenképp meszezni kell.
Kevés a víz és az oxigén
A tömörödött rétegek akadályozzák a csapadék leszivárgását a mélyebb rétegekbe, és a föld felülete is keményebbé válik, ami növeli az erózióveszélyt.
Az oxigénhiány különösen megviseli a levegőigényes gyökerű gyümölcsfajokat, ilyen a csonthéjasok legtöbbje, a mandula vagy a bodza.
