A hazai kutatásokban kiemelkedő Dr. Tóth Sándor: Magyarország zengőlégy faunája (2011) című munkája, melyben leírja a hazai fajokat. Jellemző méretük 7-15 mm körüli, de vannak ennél nagyobb, 21 mm-es fajok is, jellegzetes fekete-sárga mintázatuk jól álcázza ártalmatlan voltukat és megtéveszti a rájuk vadászó fajokat, mint amilyenek a szitakötők.

Az imágókról fajtól függetlenül elmondható, hogy általában viráglátogatók, nektárral és virágporral táplálkoznak, de vannak fajok, amelyek növényi nedveket, például sérült fák kicsurgó nedvét, valamint mézharmatot is fogyasztanak. Fontos tulajdonságuk, hogy táplálkozásuk során bizonyos mértékben hozzájárulnak a virágok beporzásához. Előfordulnak a lágy, illetve a fás szárú növények virágain is.

A lárvák kétszer-háromszor vedlenek, míg teljes fejlettségüket elérik. Fajtól függően lehetnek korhadékevők, ezek a mezőgazdasági területeken leginkább trágyán, komposzton élnek. A magas szervesanyag-tartalmú vagy szennyezett vizekben a szerves anyag bontásával a víz tisztításában vesznek részt. A növényevő (fitofág) lárvák növénykárosítók, gyomfajokon, kalapos gombákban fejlődnek (pl. bronzlégy), de vannak közöttük hagyma- és rizómakártevők, amelyek például nőszirom szöveteiben növekednek. A ragadozó (predátor) életmódot folytató fajok között a leggyakoribbak a levéltetűfogyasztók. Ezenkívül számos zengőlégyfaj lárvája pusztítja a pajzstetveket, levélbolhákat, molytetveket, a mezei kabócákat és a púposkabócákat is. Az ismert magyarországi fajok körülbelül 40%-ának ragadozó a lárvája.

A zengőlegyeknek fontos szerepük van az ökoszisztéma-szolgáltatások közül a táplálékláncban és a fenntartó ökoszisztéma-szolgáltatásban, a megporzásban.