A trópusi Afrikából származó hibiszkusz (Hibiscus sabdariffa) egy kb. 2-2,5 méter magas, fásodó szárú, rövidéletű, gyakran egyéves cserje. Hazánkban is termeszthető egynyári növényként, ha meg szeretnénk tartani, teleltetni kell, mert nálunk természetesen nem télálló.
A sápadt sárga, vagy halvány rózsaszín virágainak torka sötétbordó és miután elhullatja szirmait, csészelevelei elkezdenek megvastagodni, hogy védelmezőn körülöleljék a toktermést. És éppen ezek a savanykás ízű, húsos csészelevelek azok, amiket mi annyira kedvelünk, és amik rendkívül értékes gyógyhatásokkal rendelkeznek. Tehát, amit mi hibiszkuszvirágként ismerünk, technikailag nem virág, hanem az elképesztően látványosan meghúsosodott csészelevelek.
A hibiszkusz gyógyhatásai
-antioxidáns hatású antociánjai fellépnek a szabad gyökök ellen
-kvercetintartalma révén segít a légúti gyulladások (torok-, mandula-, hörgő- és tüdőgyulladás) kezelésében
-csillapítja a köhögést
-mérsékli a vérnyomást, hozzájárul az erek egészségének megőrzéséhez és még arterioszklerózis esetén is segíthet
-csökkenti a vér viszkozitását
-hatékonyan csökkenti a gyomor-, a belek-, valamint a méhizom görcseit
-támogatja a máj munkáját és egyes epeproblémák esetén is segíthet
-enyhén serkenti a bélperisztaltikát
