Ez a Mahonia és a Berberis hibridje, a Mahoberberis.

Szerző: Farkas Andrea

A klímaváltozás indokolja, hogy megismerjük ezt az intergenerikus hibridet, azaz két különböző nemzetségbe tartozó növény hibridjét, mert a legellenállóbb örökzöldek választékát bővíthetjük vele. A legszívósabb örökzöldek közé tartozó szülők, a mahónia és a borbolya tulajdonságait örökölte, még abban is, hogy talajban nem válogat, napon és árnyékban egyaránt szépen növekszik, nem vízigényes, betegségeknek ellenáll, a metszést tűri, vagyis a jó portéka minden jó tulajdonsága illik rá.

Hazánkban az elsők között ültette el alsószelestei kertjében báró Baich Mihály, aki a második világháború előtt már több mint kétezer különböző növényújdonságot telepített. Ekkor került a kertbe hazánkban először a ×Mahoberberis neubertii, amely Franciaországból terjedt el európai gyűjteményekbe.

(Az arborétum egyébként szabadon látogatható, mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer nézze meg.)

Mahoborbolyák világszerte

A hibrid növény története érdekes és szövevényes. 1850-ben az elzászi Baumann-faiskola Mahonia aquifolium-magvetésében bukkant fel először olyan köztes növény, amely feltételezhetően a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) és az oregoni repkényborbolya (Mahonia aquifolium) hibridje. A hibrid neve ×Mahoberberis neubertii lett.

A mahoborbolyák újabb tagja a ×Mahoberberis aquisargentii. Csaknem száz év elteltével keletkezett természetes hibrid; Holger Jensen svéd kertész vette észre először 1943-ban az új hibrid palántákat. Mahonia aquifolium-magágyban találta azt a különös növényt, amelynek tulajdonságaiból a kínai Sargent-borbolya (Berberis sargentii) kereszteződésére következtetett. Az új növény nevét a szülőktől kapta.

1 / 3