Szerző: Bidnay Petra
A parazitás fertőzések nemcsak az állatok jólétét veszélyeztetik, hanem súlyos gazdasági károkat is okoznak a termeléscsökkenés és a megnövekedett kezelési költségek révén.
A külső élősködők (Ektoparaziták) jelentősége
A külső paraziták okozta fertőzöttséget gyakran alábecsülik, pedig ezek az élősködők közvetlen fizikai károsodást, vérszegénységet, és a stressz miatt immungyengeséget okozhatnak.
Kullancsok és atkák: A kullancsok vérszívásukkal közvetlenül gyengítik az állatot, és olyan súlyos betegségeket terjeszthetnek, mint a babesiosis vagy anaplasmosis. Egyes fajok nyála toxinokat tartalmaz, amely bénulást is előidézhet. Még súlyosabb problémát jelenthetnek az atkák, különösen a Psoroptes ovis által okozott rühösség.
Rovarok és legyek: A tetvek nagy számban elszaporodva vérszívásukkal okoznak károkat, gyakran észrevétlenül fertőzve az egész állományt. Külön említést érdemel a juhkullancslégy (Melophagus ovinus), amely egész életét a gyapjúban tölti. Ürüléke elszínezi a gyapjút, csökkentve annak értékét, vérszívása pedig anémiát okoz a bárányoknál. Az orrmoly (Oestrus ovis) lárvái az orrüregben fejlődnek, folyamatos tüsszögést és orrváladékozást kiváltva , míg a különböző légyfajok lárvái által okozott nyüvesség (myiasis) az élő szöveteket roncsolva akár az állat elhullásához is vezethet.
Védekezés: A külső élősködők ellen a fürdetés, permetezés és a „pour-on” készítmények alkalmazása a legelterjedtebb. A megelőzésben kulcsszerepe van a zsúfoltság kerülésének, az állattartó helyek tisztításának, valamint a legelők karbantartásának (pl. fertőzött területek pihentetése vagy felszántása).
A belső élősködők (Endoparaziták) veszélyei
A belső paraziták még jelentősebb gazdasági kihívást jelentenek. A tünetek sokszor jellegtelenek, de a háttérben súlyos folyamatok zajlanak.
Egysejtűek és mételyek: A kokcidiózist okozó Eimeria fajok a bélfal sejtjeit pusztítják, ami különösen bárányoknál okoz súlyos, vízszerű, olykor véres hasmenést és elhullást. A Cryptosporidium fajok nemcsak az állatokat betegítik meg, de zoonózis révén emberre is veszélyesek. A mételyek közül a közönséges májmétely a legjelentősebb, amelynek fejlődéséhez köztigazdára (törpe iszapcsiga) van szükség.
Fonálférgek: A legnagyobb veszteségeket a gyomor-bélcsatorna fonálférgei okozzák. Közülük is kiemelkedik a Haemonchus contortus, amely vérszívó életmódja miatt súlyos vérszegénységet és elhullást okoz. Más fajok, mint a Trichostrongylus vagy Nematodirus, a tápanyag-felszívódást gátolják, hasmenést és súlygyarapodás-csökkenést idézve elő. A tüdőférgek (Dictyocaulus spp.) a légutakat irritálják, hörghurutot és tüdőgyulladást okozva.
