Szerző:Dr. Bodó Lászlóné dr. Jakab Anita

Közülük több módosítja, gátolja a talajtermékenységet, ha nagy területen fordul elő, ilyen például a kedvezőtlen mechanikai összetétel (nagy homok-, nagy agyagtartalom) és kémhatás, valamint ezek közvetett hatásai a víz-, hő- és tápanyag-gazdálkodásra. A javításukra szolgáló eljárásokat szedtük össze.

Köztudott, hogy hazánkban nagy területen vannak laza szerkezetű talajok, de mit is jelent ez a gyakorlatban? Számos gyümölcsfaj termesztőkörzete található homoktalajokon az országban (emellett gén­banki gyűjtemények, minta- és be­mu­ta­tókertek is), legnagyobb arányban alma-, meggy-, körte-, birs-, naspolya-, valamint őszibarack-, szilva- és dióültetvények érintettek.

A KSH oldalán interaktív térkép, a KSH TIMEA ismerteti a gyümölcsök területi arányának megoszlását 2023-as adatok alapján (lásd az ábrát a cikkben alább).

Jobb szerkezet szerves anyaggal

A túlságosan laza szerkezetű talajok esetében már csupán a mechanikai összetétel javításával eredményt érhetünk el. Szerves trágya, komposzt kijuttatásával mérsékelhető a rossz víz- és hővezető képesség, növelhető a szervesanyag-tartalom, és javítható a tápanyag-összetétel. Számos hazai és külföldi szakirodalom alátámasztotta már, hogy a hosszabb távon, több évben végzett szervesanyag- adagolás emeli a kolloidtartalmat a talajban, és ezáltal jobb lesz a szerkezet is. Emellett a magas kalcium- és magnéziumtartalmú kőzetőrlemények, például a mészkő, dolomit nemcsak a vízháztartást javítják, hanem a kémhatást, ezáltal a tápanyag- ellátási viszonyokat is módosítják.

Homoktalajok esetében különösen az őszi és tavaszi időszakban, amikor a felületük kevésbé takart, kiemelt figyelmet igényel a víz- és szélerózió elleni védelem. Már a talajfelszín fedettségével (takaró­növényekkel, füvesítéssel a gyümölcsösök sorközében, mulcsozással), a helyesen megválasztott agrotechnika alkalmazásával (kevesebb munkaművelet, csoportosított munkaművelet stb.) megelőzhető, csökkenthető az értékes humuszos réteg elhordása. A felszíni borítottsággal (füvesítés, mulcsozás, sorközök takaró­nö­vé­nyekkel történő hasznosítása) a túlme­le­gedést is mérsékelhetjük, ami a nyári, csapadékszegény időszakban mind a felszíni és felszín alatti talajréteg hőgazdálkodását, mind a vízveszteségét csökkentheti.

Az országban az öntözött területek aránya a mezőgazdasági területeken belül még mindig átlagosan 2% körüli, azaz mintegy 110 ezer hektár. A laza szerkezetű talajokon, mint például a nyírségi vagy a Duna–Tisza közi homokokon kiemelten szükség lenne az öntözés biztosítására gyümölcsültetvényekben.

Nehéz agyag lazítása

A másik véglet a nagy agyagtartalom (erősen kötött, nehéz agyag fizikai féleség). Ezen talajok esetében különösen nagy problémát okoz, hogy agyagtartalmuk nagy duzzadóképessége miatt a csapadékot, öntözést követően nehezen művelhetők. Száradáskor viszont zsugorodnak, emiatt a feltalaj reped, gyorsabban szárad, makrohézagok alakulnak ki, így romlik a vízgazdálkodása. Mindez a gyümölcsfák gyökérzetének sérülését, szakadását, a víztartó képesség romlását eredményezheti. Ezeken a területeken első és legfontosabb a vízháztartás szabályozása: víztöbblet idején annak elvezetése, míg vízhiánykor annak szabályozott pótlása szükséges. A terület feltalajának levegőzöttségét javíthatjuk, kötöttségét mérsékelhetjük szerves anyag, szerves trágya kijuttatásával, hektáronként legalább 50 tonnás adagban, alaposan a feltalajba keverve.

Emellett természetes ásványi talajjavító anyagokat is használhatunk. Ezek bányászott ásványi anyagok, illetve azok kivonatai vagy hőkezelt változatai. A túl kötött talajok levegőssé tételére bazaltliszt, riolittufa, és annak hőkezeléssel készült változata, a perlit alkalmas. A könnyű perlit levegővel teli hézagai képesek a víz tárolására is. A folyami homok bekeverése ugyancsak emelheti a talaj vízáteresztő képességét. A jobb eredmény érdekében a szerves trágya + homok + ásványi talajjavító kombinációjának alkalmazása, feltalajba keverése javasolt, különösen magas agyagtartalmú területeken.