Mi is jut eszünkbe, ha egy kamrára vagy egy spájzra gondolunk? Poros, meleg fényű villanykörtéből áradó szűrt fény, fapolcos szekrényeken befőttek, savanyúságok, lekvárok, zsír, kolbászok, sonkák, sajtok, vaj, tojás, lisztek, őrlemények, gabonák, fűszerek, cukor, tészták mindenfelé. És mit is jelentett ez egy a kamratulajdonosnak? Biztonságot, hogy történjen bármi is, van mihez nyúlni.

Korábban a kamrák folyamatos feltöltése meghatározott rend szerint történt. Olyannyira, hogy például az 1864-ben megjelent Magyar gazdasszony című könyv részletesen taglalja, milyen alapanyagok szükségesek egy jól felszerelt kamrába. Talán mindebből is látszik, hogyan gondolkodtak a régi magyar háztartások az ételekről: nem mindent egyszerre akartak megenni a régiek, hanem évszakhoz, időszakhoz, elraktározott mennyiséghez mérten választották meg, milyen ételek kerüljenek az asztalra.

A kamra elsősorban a vidéki házak jellemző helyisége, vagy a kertben különálló épület, nagyobb alapterülettel, mint a spájz, amely inkább lakások konyhájából nyíló kis helyiségként nevezhető.