Szerző: Waum Konrád Hunor
Románia az elmúlt évtizedekben gyorsabban szakította el egymástól a gazdasági növekedést és a környezetszennyezést, mint sok más európai ország, s talán a világ legtöbbje. Ez pedig nem csupán statisztika: az ország története a szénhidrogén-függésből a tisztább energia irányába való elmozdulás egyik leglátványosabb példája lehet.
Miután a kommunizmus összeomlása után Románia jelentősen modernizálta gazdaságát, és az Európai Unióhoz való csatlakozás (2007) új környezetvédelmi szabályokat és támogatásokat hozott, az ország sikeresen csökkentette gazdasági tevékenységére jutó kibocsátást. A legfrissebb adatok szerint a nettó üvegházhatású gázkibocsátás intenzitása 1990 és 2023 között 88 %-kal csökkent, miközben a teljes kibocsátás 75 %-kal zuhant.
Románia több fronton váltott stratégiát:
- Megújuló energia beruházások: Románia az elmúlt években jelentősen bővítette napenergia-kapacitását, és több nagy léptékű beruházás is megvalósult vagy előkészítés alatt áll. Például a dél-romániai 760 MW-os naperőmű, amelyet több mint egymillió napelem alkot és rövidesen rekordot dönt majd egy még nagyobb, észak-nyugat-romániai projekt megjelenése.
- Szélenergia és nukleáris energia: az ország jelentős szélerőműveket birtokol a Fekete-tenger partján, és a Cernavodă melletti atomerőmű élettartamát is hosszabbították, segítve az alacsony-szénkibocsátású energiatermelést.
- EU-s ösztönzők: a csatlakozás után bevezetett zöld finanszírozási mechanizmusok ösztönözték a tisztább energiára való átállást.
Ez a példa azért is figyelemre méltó, mert Románia korábban erősen iparosított, energiaigényes gazdaság volt, amely a lignitre és kőolajra épült. Az 1990-es évek elején a céhes-típusú ipari szerkezet lebontása után a kibocsátás természetes módon csökkent, de később az EU-hoz való csatlakozás strukturális és pénzügyi támogatást nyújtott ahhoz, hogy tudatosabbá váljon az energiaátmenet.
Társadalmi és gazdasági kihívások
A gyors átállásnak azonban nem csak pozitív hatásai voltak. A nehézipar és a bányászat visszaszorulása után sok régió szenvedett el munkahely- és népességvesztést, különösen a korábban ipari központokban. Az átmenet „brutálisnak” bizonyult egyes közösségek számára, és a közvéleményben most is sokan tartanak attól, hogy egy újabb struktúrális váltás ismét káraikkal járna.
Emellett komoly viták zajlanak arról is, hogyan kezelje az ország az energiatermelés jövőjét:
Románia története megmutatja: lehetséges csökkenteni a környezeti terhelést anélkül, hogy leállna a gazdasági növekedés, még egy közepes jövedelmű európai országban is. Az egy főre jutó, területi alapú CO₂-kibocsátás Romániában jelenleg megközelítőleg 4 tonna/fő körül alakul, ami az uniós átlagnál alacsonyabb értéknek számít.
Magyarország számára a román folyamatok elsősorban regionális versenyképességi szempontból relevánsak. Mindkét ország energiaintenzív ipari szerkezettel és jelentős agrártermeléssel rendelkezik, ugyanakkor az energiamix összetétele eltérő: Magyarországon a nukleáris energia stabil bázist ad az áramtermelésben, miközben a napenergia-kapacitás az elmúlt években kiugró ütemben bővült. A kibocsátáscsökkentési célok teljesítése mellett a hazai gazdaság számára kulcskérdés marad az ellátásbiztonság, az importfüggőség mérséklése és az energiaárak versenyképessége.
Waum Konrád Hunor
Forrás: www.theguardian.com
